November 11-én nemcsak Szent Mártont ünnepeljük, hanem a szerencsét és bőséget hozó hagyományokat, babonákat is felelevenítjük. A régi időkben úgy tartották, amit ezen a napon teszünk, az elkövetkezendő évünkre teljes egészében hatással lesz.
Miért nem érdemes ma kihagyni a libaevést, s mit szólna ehhez a püspöki kinevezés elől libák közé menekülő Szent Márton?
A Márton-nap a népi hagyományok szerint a mezőgazdasági munkák lezárását, az advent közeledtét és az év végi pihenést jelezte. Ehhez szorosan kötődnek a legismertebb babonák: aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik, s aki újbort nem iszik, egész évben szomjazik. A libasült és az újbor a bőség és a szerencse jelképeivé váltak. Talán maga Szent Márton is az eljövendő szerencsébe menekült a negyedik században?
Régen ilyenkor tilos volt dolgozni: nem mostak, nem fontak, nem varrtak, mert úgy tartották, aki Márton-napon munkába fog, annak fáradságos és nehéz éve lesz. Ha tehát mindannyian nehéz évnek nézünk elébe, mit tehetünk mégis? Együnk libát, igyunk egy korty újbort, nevessünk – és vegyük észre, hogy a szerencse máris mellénk állt.
