Halljuk, de ritkán látjuk

Az óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes) nagy termetű és zömök rovar, amelyiknek a testhossza akár a 40 mm-t is elérheti. Bár a mérete lenyűgöző, rendkívül nehezen észrevehető a fák lombjai között.

Átlátszó szárnyainak az erezete feltűnően narancssárgás-vöröses, amelyik különleges megjelenést kölcsönöz neki. A faj a nevét a hímek hangadásra való képességéről kapta. A potroh első szelvényében található kitinlemez segítségével keltik az éneküket, amelyik messzire elhallatszik, és a nőstényeket csábítja a párzásra. A hímek július és augusztus hónapokban énekelnek, általában a fák koronájának és lombozatának felső részén. A hívó dalok más hímeket is vonzanak, amelyek összegyűlve énekkart alkotnak. Az imágók élete rövid, mindössze néhány hétig tart. Ez idő alatt párosodnak, és a nőstények lerakják a petéiket különböző fás szárú növények vékony ágaiba. A lárvák a földben élnek és fejlődnek. Ezek kizárólag növényi nedvekkel táplálkoznak, amelyeket a gazdanövényeikből szúró-szívó szájszervükön keresztül vonnak ki.

Az óriás énekeskabóca melegkedvelő, mediterrán jellegű élőhelyeket részesít előnyben, többnyire domb- és hegyvidéki erdőkben telepszik meg, de szőlőkben és kertekben is előfordul. Az emberek érdeklődését már régóta felkeltette ez a rovar. Az énekük és a nagy termetük miatt az ókorban is ismerték őket, sőt a kabócák lárvái kedvelt csemegének számítottak az ókori Rómában.

Az óriás énekeskabóca hazánkban 1993 óta védett, természetvédelmi értéke 5000 Ft.

Forrás: ddnp.hu