A holokauszt árnyékában

Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozta, hogy a tagállamok kötelessége megemlékezni a közel hatmillió, többségében zsidósága miatt üldözött és meggyilkolt áldozatról, és oktatási programokat indítani annak elősegítésére, hogy az ehhez hasonló népirtás többé ne ismétlődhessen meg. A határozat emellett elutasította a holokauszttagadást, és általánosságban is elítélte a vallási vagy etnikai diszkriminációt és erőszakot. A Holokauszt Emlékközpont minden évben megemlékezik erről a gyásznapról.

1940 júliusa és 1945 januárja között 1 millió 300 ezer embert, köztük 1,1 millió zsidót hurcoltak Auschwitzba. Az áldozatok legnagyobb csoportja, összesen 430 ezer zsidó, 1944 nyarán érkezett Magyarországról. A nácik Auschwitz-Birkenauban mintegy 1 millió százezer embert, zsidókat, lengyeleket, romákat és szovjet hadifoglyokat gyilkoltak meg, közülük minden harmadik áldozat magyar állampolgár volt. 1945. január 27-én, a haláltábor felszabadításakor mindössze 7500 túlélőt találtak.

A holokauszt oktatásának fontosságát és szükségességét az elmúlt évtizedekben számos nemzetközi emberi jogi dokumentum kifejezetten deklarálta, az Egyesült Nemzetek Szervezete szinte minden, emberi jogi oktatásra vonatkozó útmutatója és állásfoglalása javasolja az antirasszista és interkulturális elemek beépítését az oktatásba.

Mindannyiunk feladata a társadalom tagjaiban kialakítani és megerősíteni azt az értékrendet, amelyik az emberi jogok tiszteletén alapszik.

Az emlékezést vállaló utódok, akik befogadják, és etikai tekintetben földolgozzák a kultúrában áthagyományozódó információkat, nyilvánvalóan terhet vesznek magukra. Más becsületes út azonban nem akad. A felelősség nem hárítható el azzal, hogy jómagam nem éltem az események idején (s talán még a szüleim sem születtek meg). A trauma akkor is jelen van, és érezteti hatását, ha a tudatos emlékezet elfojtja azt. Az elhallgatott történelmi trauma társadalmi méretű neurózist okoz. Feloldását csak a társadalmi méretű párbeszéd idézheti elő.

(Mekis János)