Szabó Dezső 135

Százharmincöt évvel ezelőtt, 1888. december 12-én született Szekszárd egykor meghatározó alakja, a festőművész és gimnáziumi tanár Szabó Dezső.

Az idősebb generáció tagjai emlékezhetnek még azokra a nagy méretű falfestményeire (Szekszárdi vásár, Szekszárdi szüret és a Sárközi vasárnap), amelyek a szekszárdi vasútállomás falát díszítették egészen 1980-ig. A szekszárdiak ismerhetik a „Jöjjetek énhozzám mindannyian” témája alapján készített oltárképét is, amelyiket Kapi Béla püspök 1940-ben avatott fel az evangélikus templomban, továbbá a zeneiskola számára Liszt Ferencről festett portréját.

Volt idő, amikor a Garay 8 Kapualj Galériában megtekinthettük a szekszárdi festőművész remek rajzzal elkészített, a modelljei személyiségét is bemutató portréit, élethű virágcsendéleteit, sárközi életképeit, aktjait, sejtelmesebb, a rajz szigorúságától picit elrugaszkodó dunántúli tájképeit.

Kovács Etelka írta róla, hogy „Szabó Dezső festményeiben ötvözi mindazt, amit Ferenczy Károlytól a Magyar Képzőművészeti Főiskolán az impresszionista látásmódról, a színekről, a festőiségről, és amit Franz von Stucktól a müncheni Képzőművészeti Akadémián a rajzi elem fontosságáról megtanult.”

Szekszárdon először kiállításon a Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület Képkiállításán mutatkozott be 1924-ben idősebb pályatársai, Garay Ákos és Miklósi M. Ödön társaságában. A (művész)sors fintora, hogy miközben Szabó Dezső képei ekkor már eljutottak Németország mellett Svéd- és Csehországba, de Ausztriába, Hollandiába, Szerbiába, Romániába is, Dél-Amerikában pedig egy Buenos Aires-i kiállításon elsöprő sikert aratott műveivel, addig a szülővárosában még egyetlen festményt sem tudott eladni.

Az első magyarországi díját egy sárközi leány portréjával nyerte 1929-ben.

A modelljei személyiségét érzékletesen megjelenítő portrék mellett különleges az a néhány önarckép, amelyiket a művésztől ismerünk. A színes népi életképek mellett vibráló fényekkel teli tájképeket és gyümölcs-, illetve virágcsendéleteket festett. Élettel teli női aktjai a hazai kiállításokon is sikert arattak.

Ballabás László így írt a nekrológjában a festőművészről: „Dezső bácsi tisztességben megőszült, törékeny alakját nem látjuk többé a szekszárdi képzőművészeti kiállításokon. Hatvanesztendős festőművészi pályafutásának jubileumi tárlata után szekszárdi otthonában is szívesen bemutatta a látogatóknak legkedvesebb és a legújabb festményeit. Tessék az ablakon kopogni! – szólt kapuján az útbaigazítás, és feleségével együtt mindig vendégszerető szívvel fogadta az érkezőket. Nagyon fájó, hogy ezúttal a minden emberi életre kérlelhetetlenül pontot tevő elmúlás kopogtatott a csodálatosan gazdag életművet rejtő kis házimúzeum ablakán, a gyászhírt hozó táviratkézbesítő által. A szűkszavú távirat azt közölte: Szabó Dezső meghalt 1971. március 4-én a szekszárdi kórházban. Délelőtt háromnegyed 11 órakor hunyta le örökre szemét, 83. életévének küszöbén Tolna megye festőművészeinek doyenja.”

Forrás: tolnaart.hu