A Wosinsky Mór Múzeum 2026 nyarán tervezett feltárást végzett egy 17. századi, a török hódoltság alatt a Balkánról felhúzódott – a korban rácnak nevezett – népesség által lakott település helyén, Gyulaj község határában, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. erdőterületén és támogatásával. A munkálatokat a szekszárdi múzeum dolgozói, a Pécsi Tudományegyetem néprajz szakos hallgatói és helyi önkéntesek végezték.
Az erdős területen fekvő lelőhelyen a régészeti korú jelenségek kiváló állapotban maradtak meg, ennek köszönhetően az egykor félig földbe mélyített építmények helye szabad szemmel máig is felismerhető.
A feltárásra két, egymás közelében fekvő, félig földbe mélyített jelenséget választottak ki. Az első egy földbe mélyített, három kemencéből álló kemencebokornak bizonyult. A három kemence sütőfelülete nem ugyanazon a szinten nyílt, és a szájuk előtt is több hamus, kormos réteget figyeltek meg, ezért bizonyosan nem egyszerre működtek, hanem egymást követően voltak használatban.
A sütőházként, „nyári konyhaként” meghatározott jelenség betöltésében néhány, a 17. század első felében vert pénzérme mellett borotvaszerű tímárkést, kétágú villát, több bicskapengét, valamint számos balkáni jellegű fazéktöredéket találtak, de néhány mázas magyar és török edénytöredék előfordult.
A másik feltárt épület félig földbe mélyített, lapos aljú, kisebb méretű, 4,8×3 méter alapterületű, belső osztás nélküli veremház volt.
Az egymás közelében feltárt veremház és „konyhája” valószínűleg összetartozott, egy gazdasági egységet alkotott. A közelben több hasonló, szintén két-három földbe mélyített építményből álló jelenségcsoportot figyeltek meg a felszínen. A balkáni népesség itt tehát – késő középkori falvainktól eltérően – nem utcás és telkes kialakítású falvakban lakott, hanem szétszórt, „tanyaszerű” elrendezésben.
További részletek ITT.
