2026. május 11. hétfő
Ma Ferenc névnapja van.
 EUR356
11 máj · CurrencyRate · HUF
CurrencyRate.Today
Check: 11 May 2026 18:15 UTC
Latest change: 11 May 2026 18:08 UTC
API: CurrencyRate
Disclaimers. This plugin or website cannot guarantee the accuracy of the exchange rates displayed. You should confirm current rates before making any transactions that could be affected by changes in the exchange rates.
You can install this WP plugin on your website from the WordPress official website: Exchange Rates🚀

A Táncpedagógusok Országos Szövetsége modern-kortárs táncpedagógus nívódíjjal tüntette ki többéves kimagasló szakmai, pedagógiai munkájáért Táborfi-Rónai Nórát és Valkai Csabát, a PTE IGY Gyakorlóiskola, AMI és Gyakorlóóvoda táncművész-táncpedagógusait. Az elismerés apropóján most Nórival beszélgettünk.

Ahogy olyan rád jellemző szerénységgel említetted, ízlelgeted még a kitüntetést.

Mi már egy kicsivel előbb tudtuk, hogy meg fogjuk kapni a díjat. Mikor megérkezett az értesítő, egyszerűen hihetetlen volt, már akkor elkezdtem barátkozni a gondolattal, de bizony idő kell – nekem legalábbis –, hogy ezt magaménak érezzem.

Te is úgy kezdted a táncot, ahogyan most kezdik a művészeti tagozaton a legkisebb tanítványaid?

Sajnos nem. Azt gondolom, hogy a mostani kicsik sokkal nagyobb lehetőségekkel élhetnek, hiszen van három olyan pedagógus, akik olyan szakmai háttérrel rendelkeznek, ami anno, amikor én kezdtem, egész egyszerűen nem volt. A Gyakorlóiskolából felvételiztem Pécsre, a művészeti szakközépiskolába. Akkor, a felvételi előtt pár héttel kezdtem el készülni arra, hogy egy fizikailag is komoly felvételi eljárásnak nézek elébe. A mostani tanítványaink már olyan alappal mennek – akik mennek – a pécsi művészeti középiskolába, amire aztán ráépíteni nagyon könnyen tudnak az ottani pedagógusok. Számomra a legszebb négy év volt ez az időszak.

Ott dőlt el, hogy a táncművészet melyik ága áll hozzád a legközelebb?

Mindenképpen így van. Az ottani igazgatóhelyettes mutatott nekem akkor irányt. Nagyon szűk ez a szakma, ez pedig arra is lehetőséget ad, hogy már a középiskolában figyeltek bennünket, hogy ki, miben tehetséges. Azt gondolom, ezt a szemléletet képviseljük mi is Eszterrel és Csabával közösen itt, Szekszárdon. Tehát így történt ez velem is annak idején, már negyedik év végén a vizsgák közepében voltunk, és én még mindig nem voltam biztos abban, hogy merre is szeretnék továbbmenni a tánccal. Az egyik ilyen napon, az aulában üldögéltünk, és odajött hozzám a táncművészeti tagozat vezetője, hogy „kitaláltam, rájöttem, hogy neked mivel kell foglalkoznod!” Akkor indult a Táncművészeti Egyetemen moderntánc-pedagógusképzés. Ahogy ezt kimondta a tagozatvezetőm, tudtam, hogy igen, nekem ezzel kell foglalkoznom. Ehhez persze kellett az is, hogy a megelőző négy évet végigkíséri velünk, és figyel ránk, ismer bennünket, tudta rólam már akkor, mikor én még nem is fogalmaztam ezt meg, hogy a pedagógiára nyitottabb vagyok, a belsőm inkább a tanítás, mint a színpad felé visz. Azt is végigcsináltam volna, szerettem színpadon lenni, sok fellépésünk volt, de tudom, így és itt vagyok a legjobb helyen.

Táncművészeti Egyetem ugye csak Budapesten van? Sokan nem jönnek haza a fővárosból. Te mégis máshogy döntöttél.

A család miatt elsőként. Nagyon erős a kötődés a családom felé. Adott volt, hogy nem máshol, hanem a szülővárosomban, Szekszárdon akartam boldogulni. Végül adódott a lehetőség, hogy ezt meg is tudjam tenni. Felvettek a táncpedagógus szakra, ezzel párhuzamosan pedig jött egy hívás, hogy indul a Gyakorlóiskolában egy alapfokú művészeti tagozat. Valkainé Daczó Eszter és Valkai Csaba akkor már tanítottak itt Szekszárdon, adott volt, hogy ők lesznek a tagozat vezetői. Viszont szükség volt egy itteni táncpedagógusra is, mert ők akkor még a Pécsi Balett vezető táncosai voltak, így a színházi elfoglaltságaik miatt hétfőnként tudtak csak Szekszárdon tanítani. Így jöttem én a képbe. Antus Erzsike – az akkori igazgatója az iskolának – emlékezett rám még diákkoromból, és ajánlott Eszteréknek. Így kezdődött minden.

Fotó: Daczó Eszter

Elképzelem a 19 éves Nórit, aki jár az egyetemre, és közben már tanít Szekszárdon és Pakson. Hatalmas és szép kihívás egy célokkal és álmokkal teli fiatal hölgynek.

Ehhez nagyon nagy segítség kellett a kollégáktól. Ők a tapasztalataikat szívesen adták át nekem. Érdekes valóban, hiszen engem tanítottak, hogy hogyan tanítsak, közben én a próbateremben próbálgattam már a szárnyaimat hétről hétre. Érdekes és jó is volt egyben, mert mellettem voltak a munkatársaim. Bármikor feltehettem Eszternek, Csabának is a kérdéseimet, elmondhattam a kétségeimet, megkaptam a választ, tanácsot vagy támogatást, éppen mikor, melyikre volt szükség. De ez mind a mai napig így van. A táncosokat is bátorságra próbáljuk ösztökélni, éljék meg, ami bennük van. A tánc pláne alkalmas erre.

Ez, gondolom, egy kicsi szelete annak, amit egyébként táncpedagógusként a gyerekeknek átadtok.

Szeretnénk átadni a gyerekeknek azt a tudást, amivel mi rendelkezünk. Jó megélni, hogyha nyitott egy gyerkőc erre. A gyerekek akár családon belül is sok mindenre taníthatnak bennünket, felnőtteket, de egy közösségen belül is. Tehát ma már nem csak a gyermeknek kell befogadónak lenni, mert azok az értékek, amiket a táncteremben képviselünk, amiket fontosnak tartunk, nem maradnak a négy fal között, hanem a mindennapokban szépen átívelnek a gyerekeken keresztül a szülők felé is. Ettől lesz igazán erős a közösség, amiben vagyunk, és dolgozunk. Mindezekért pedig különösen hálás vagyok.

 

Szerző: Balogh Éva

Megosztás.
Exit mobile version