A dél-olasz Salerno az egyetlen olyan nem magyarok lakta város, amelyikben szoborral tisztelegtek a huszadik századi író, költő, újságíró, Márai Sándor emléke előtt. Az író szobrát június 23-án avatta fel a város tengerparti sétányán Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter.
Márai 1968 és 1980 között élt a feleségével a Nápolytól egy kőhajításnyira lévő Salernóban. Az egykori lakóháza falán 2000-ben helyeztek el emléktáblát, 2006-ban pedig mellszobrot is állítottak a népszerű írónak a város tengerparti sétányán, de azt két év múlva ellopták, és a hatóságoknak azóta sem sikerült megtalálni.
A salernotoday nevű hírportál azt írja, hogy „a második világháború után Magyarországon hatalomra került kommunista rendszert ért kemény bírálatok miatt a magyar író és újságíró… kénytelen volt elhagyni szülőhazáját… Svájcban, Nápolyban és az Egyesült Államokban való száműzetés után a feleségével együtt úgy döntött, hogy visszatér Olaszországba, és 1968-tól Salernóban telepedett le. Márai itt élt, és gyakorlatilag elzárva alkotott a világtól. Az írói társadalomtól és a kulturális élettől teljesen elszakadva élt a dél-olaszországi városban, de a helyiek nagy szeretetétől övezve.” A portál emlékeztetett, hogy Salernóban született a Föld, Föld! című kötet. 1980 májusáig Salernóban élt, amikor elhatározta, hogy visszatér az Amerikai Egyesült Államokba, San Diegóba.
Vincenzo Napoli, a város polgármestere a köszöntőjében kiemelte, hogy Márai Sándort annak ellenére, hogy nagy író volt (és műveit százhúsz nyelvre lefordították), nagy szerénység jellemezte. Az ünnepélyes avatáson jelen volt Kudar Gábor, a római Collegium Hungaricum igazgatója, valamint Jáky Judit, az író unokaöccsének a lánya. Csák János miniszter magyar nyelvű beszédében köszönetet mondott a város polgármesterének, illetve Franco Alfieri megyeelnöknek azért, hogy Máraira, aki tizenkét évet élt Salernóban, szeretettel és megbecsüléssel emlékeznek.
