A Kossuth-díjas író születésnapján tartotta a város a XXI. Mészöly Miklós Emléknapot. A rendezvényen átadták a mai magyar irodalmi elismerések között a legnívósabbakkal emlegetett Mészöly-díjat is.
A vendégek érkezését követően Csötönyi László, Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlése kulturális bizottságának az elnöke köszöntötte a Művészetek Házában összegyűlteket.
„Szeretem a fákat, nem is annyira az erdőt, mint inkább egy fát, néhány fát együtt.” – idézte a szekszárdi születésű írót az elnök, akinek ugyanez jutott az eszébe, amikor a január 19-ei emléknap programjait böngészve felidézte magában az elmúlt évek Mészöly- vagy Polcz-eseményeinek a szekszárdi állomásait, az azokon megjelent előadókat, ismerősöket és ismerőssé válókat, és persze a lelkes helyi szervezőket és vendéglátókat. Ezek az emberek – folytatta Csötönyi – együtt sem töltenének meg egy színháztermet, pláne egy sportcsarnokot, de talán épp ez, ez az egy faság vagy néhány faság adja az egész lelkületét, amelyik a mai világban nem konvertálható tömegekre. „Őshelyzet, őssors. Faság.” – idézte újra Mészölyt, és úgy folytatta, hogy „Így és itt indokolt felvetni minden végső kérdést. Mit csinálsz? Mit tudsz, azonkívül, hogy vagy?”. A kulturális vezető szerint ez pont az az alkalom és hely Szekszárdon, ahol ilyen végső kérdéseket lehet feltenni, és az ezekre adott válaszok visznek bennünket tovább, évről évre, a következő Mészöly Miklós Emléknap rendezvényére.
Ezután az ismert irodalomtörténész, Szörényi László, a Mészöly Miklós Egyesület tiszteletbeli elnöke tolmácsolta köszöntő gondolatait, majd a tavalyi Mészöly Miklós-díjas Szeifert Natáliáról készített portréfilm vetítése – Gacsályi József és Pomsár Tamás munkája – következett.
A díjátadó ceremóniát a Szekszárdi Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola növendékeinek (Chang Qin – zongora, Szegedi Viktória – gitár) a produkciója nemesítette, emellett meghallgathatta a közönség a csütörtöki Mészöly Miklós Vers- és Prózamondó Verseny két első helyezettjét, Dávid Marcellt és Deli Áront is.
2024-ben Tompa Andrea, író, színikritikus vehette át a Mészöly Miklós-díjat. A Mészöly Miklós Emlékplakettet Baranyai László, író érdemelte ki.
Az emléknapon pódiumbeszélgetésre is sor került: Ódor János Gábor, a Wosinsky Mór Múzeum igazgatója, és Liebhauser János, az Illyés Gyula Könyvtár vezetője – mindketten a Mészöly Miklós Egyesület elnökségi tagjai – Baranyai Lászlóval beszélgetett, Tompa Andreát pedig Visy Beatrix, irodalomtörténész kérdezte.
A kora délutánba átlépő program a szintén tradicionális Alaine-tombolájával folytatódott, majd az író 2022-ben felavatott, a Művészetek Háza előtti sétányon álló szobrának a koszorúzásával zárult, hóesésben.
„Kimosott gyökerekkel, de valahogy mégis, akárhogyan is – lenni fának. Mit tudom én! Totálisan vagyok. Ez nem elég? Nem mozdulok. Adom a mintát, a példát, hogy a mozdulatlanság túl van a mozgás gyermekjátékain. Azaz magamba sűrítettem minden lehető elmozdulást. Bennem oltják ki egymást, hogy hozzám viszonyítva tudjátok, mi ez, mi az. Csak a termésem rohad, a példám nem.” (Mészöly Miklós)
