A pécsi dómkórus a Szociális Missziótársulat Szekszárdi Szervezete felkérésére adott jótékonysági hangversenyt a Belvárosi-templomban.
Az 1880-as években, a Székesegyház átépítésével egyidejűleg az egyházzenei gyakorlat is nagy átalakításon ment keresztül Pécsett. Dulánszky Nándor püspök a ceciliánus reformeszmék hatására felszámolta a dóm kiváló zenekarát és a kórus magas szólamaiban fiúénekeseket alkalmazott. Mindez természetesen együtt járt a repertoár teljes cseréjével is. Az 1888-ban alapított Székesegyházi Énekiskola növendékei az első karnagy, Glatt Ignác regensburgi gyökerű énekoktatási módszere segítségével alig több mint fél év alatt váltak biztos kottaolvasóvá, ezáltal a dómkórus teljes értékű tagjává.
Bár már a korai években többen kérték, hogy az énekiskolások vállaljanak külső fellépéseket, ezt Glatt mindig elutasította azzal, hogy „Ez a kar a Jóistené és a templomé.” Lajos Gyula igazgatói évei alatt az intézmény nyitni kezdett a Székesegyházon kívüli világ felé, de az 1920-as években csupán kisebb városi rendezvényeken léptek fel. Közel ötven év bezárkózás után az első Pécsen kívüli bemutatkozásuk Szekszárdon volt, 1934. május 3-án.
A hangverseny műsorán XVI. századi művek (Croce, Palestrina, Soriano) és XIX-XX. századi kompozíciók (Schütky, Witt, Haller, Goller, Mitterer, Griesbacher, Paladilhe) egyaránt helyet kaptak. A koncerten közreműködött Vadas Gábor orgonista, aki J. S. Bach, Bossi, Guilmant és Dubois egy-egy művét adta elő.
Az eseményről a Tolnamegyei Ujság és a Tolnamegyei Hírlap is részletesen beszámolt. Utóbbi szerint „Tökéletes technikai készültség, magas precizitás, lüktető dinamika, mélységes átélés meleg vérkeringése égett e darabokban, a gyermekhang igéző sopránja csillogott a hanghullámok tetején. A ritkán hallott, exclusiv regensburgi iskola tökéletessége alkotott e kórusokban testet, […]”. A Szociális Missziótársulat Szekszárdi Szervezetének elnöke, Perczel Béláné köszönő levelében így fogalmazott: „A hallgatóság szívéből kitörölhetetlen nyomokat hagyott e felemelően szép és gyönyörű hangverseny, amelyért szegényeink nevében is hálás köszönetünket kell tolmácsolnom.” Róder Pál reálgimnáziumi igazgató, a Cecília Kórus karnagya néhány héttel később ezt írta: „Bátran állíthatom, hogy a város műértő közönsége még ma is a hangverseny hatása alatt áll. […] A Cecília pedig a kapott impulzus hatása alatt ma már a Sychra: Missa Solemnis befejezése előtt áll.” E dokumentumokat a Pécsi Egyházmegyei Levéltár őrzi, csakúgy, mint Lengyel Ferenc nyugalmazott tolnai tanító kétoldalas reflexióját. Lengyel többek közt így emlékezik a koncertre: „A műsornak első öt pontja azt az érzelmet keltette fel bennem, hogy az Ég mérhetetlen távolsága daczára nagyon közel vagyok az Úr trónusához!”
A régi székesegyházi énekkar örököse a Pécsi Székesegyház Palestrina Kórusa, amelynek karnagya 1988 óta Jobbágy Valér, aki 1981 óta vezeti a Szekszárdi Madrigálkórust. E kapcsolatnak köszönhetően az elmúlt évtizedekben többször is énekelt Szekszárdon a Palestrina Kórus. 1990-ben, 2014-ben és 2019-ben önállóan végeztek szentmiseszolgálatot és adtak koncertet, 2011-ben pedig a Szekszárdi Madrigálkórussal és a Schola Cantorum Sopianensisszel közösen énekeltek a Liszt Ferenc emlékére rendezett nagyszerű hangversenyen.
Szerző: Onhausz Miklós
