A szekszárdiak mellett jönnek a medinai, faddi, bogyiszlói, tolnai és mözsi, bátaszéki és őcsényi termelők, akiktől mindig ízletes, falusi csemegékre számíthatunk.
A piac jóval több, mint csak egy hely, ahol a bevásárlást intézhetjük. A Szekszárdi Piac évtizedek óta várja a friss zöldégre és gyümölcsre, húsra és füstölt árura, savanyúságra, tojásra, palántára vagy éppen egy csokor virágra vágyókat. Ezen kívül lehet beszélgetni és barátkozni, közösségi életet élni, a helyi termelőkkel találkozni, és tőlük tanácsot kérni. A piacon töltött idő igazi társasági esemény, és egyre trendibb a piacra járás.
A nyár beköszöntével a piac is megtelik élettel, és friss, zamatos finomságok sokaságával. A szombati piacnapon – a szerdai kisebb mellett – ellepik Szekszárd belvárosát a kofák, az árusok, a hús-, hal- és zöldségüzletek feltöltik a készleteiket, de a nagybaniról az árujukat hozó kereskedők is kipakolnak a standjaikra. Aki kovászolni való uborkát keres, annak a piacon a helye. Aki cseresznyét vagy meggyet szeretne eltenni, vagy gyümölcslevessel lepné meg a szeretteit, az a piacon a kedvére válogathat a szekszárdi vagy a tanyasi kertekből származó finomságokból. Húsáruból és füstölt kolbászból, szalámiból, sonkából és szalonnából sincs hiány a piacon. A helyiektől megvásárolható a frissen szedett gomba, a kapirgálós tyúkok tojása, de ha sajtra vagy tejtermékekre vágyunk, akkor sem fogunk csalódni a Szekszárdi Piacon. Az idős, falusi nénik kínálják a saját földjükben megtermelt újkrumplit, a zsenge vörös- és fokhagymát, de egyre több fiatal árussal is találkozhatunk, akik szintén zöldség-, gyümölcs- vagy gyógynövénytermesztésre „adták a fejüket”. A helyiek mézválasztéka egyszerűen pazar, és ha méz, akkor a Petrits-féle mézestermékekből is a kedvünkre válogathatunk a piacon. A szekszárdiak mellett jönnek a medinai, faddi, bogyiszlói, tolnai és mözsi, bátaszéki és őcsényi termelők, akiktől mindig ízletes, falusi csemegékre számíthatunk.
Az árusok a visszatérő vásárlókat általában örömmel, és szinte barátként fogadják. Segítik őket a választásban, tanácsokkal látják el a bizonytalanokat. Az sem elhanyagolható, hogy a piacon fölösleges csomagolóanyag nélkül tudunk vásárolni. Nem kell az extra csomagolás, műanyagozás, mert a hazai termékeket helyi és környékbeli eladók árusítják. Ne szégyelljük tehát elővenni nagyanyánk fonott kosarát és az „újraszatyrokat”, a piacon nem fognak kinézni és megszólni bennünket azért, ha nem kérjük a tizedik műanyag zacskót.
Amellett, hogy a piacon a legfrissebb szezonális termékeket tudjuk beszerezni, a hiper-szupermarketekhez képest a választék jóval nagyobb, és mi dönthetjük el, hogy kinél mit vásárolunk meg. Ráadásul a helyi termelőt támogatjuk a pénzünkkel. Edukációs helyszín is a piac, ahol a gyerekeknek megtaníthatjuk, hogy mi alapján válogassanak, és mi az, ami egészséges és friss. A tudatos vásárlásra nevelhetjük a gyerekeket, akiket szintén nem mellesleg alkalmanként megkínálnak a mosolygós kofák egy-egy szem almával is a kicsik legnagyobb örömére.
A piacnak hangulata van, illata van, színei vannak. Ne csodálkozzunk, ha utánunk szólnak, hogy ránk férne egy lángos, hogy vihetnénk haza a párunknak egy csokor rózsát, hogy az a kofa, akivel húsz éve minden szombaton találkozunk, megjegyzi, ha fáradtnak vagy boldognak lát bennünket. A piacon röpködnek a viccek, lehet zsémbeskedni, örömhírt vinni, panaszkodni, kapcsolatokat építeni, a szép áru fölött marakodni, nagyokat nevetni, a barátokkal és a családtagokkal találkozni, és meg lehet feledkezni a hétköznapok nehézségeiről is.
Persze nem mindenki született „piacrajáró”, de ha kis sem próbáljuk, egy csomó – fent is említett – jóról mondunk le. Irány a piac!
