Az időjárás valahogyan folyamatosan megtréfál bennünket. Hol pólóra vetkőztet, hogy aztán mínuszokkal hecceljen, hol pedig esőt zúdít ránk. Ki érti ezt?!
Ha visszaemlékszünk picikét az elmúlt időszakra, akkor azt látjuk, hogy az időjárásunk, akárcsak a napraforgók, folyamatosan változtatja hitvallását. Hol elhiteti velünk, hogy itt a tavasz: 20 fok, ragyogó napsütés hétközben, majd hétvégén meggondolja magát és úgy dönt, hogy inkább fagyot küld ránk és önmagára is. Biztos nem volt neki elég a tél.
Aztán az is elmúlik, felmelegszik a levegő, bátran lehet a kertekben veteményezni – meg amit szokás -, és akkor megint fordul egyet – Pál megirigyelné -, és azt mondja nekünk, hogy nem, ne veteményezzünk, mert esélyünk sincs a földre lépni – ha nem kívánunk elsüppedni bokáig. Merthogy így áll a helyzet: 14-17 fokot írnak egész hétre, csütörtök kivételével jövő keddig esővel, zivatarokkal, záporokkal, ma reggel ráadásul hatalmas köd is volt. Hát a március már április lett?
Hogy mennyi csapadék is hullik le ezidő alatt, nem tudni egyelőre, az viszont biztos, hogy a szervezetnek nem tesz jót ez a folyamatos profilváltás. A hideg- és melegfrontban is mindenféle problémák jelentkeznek, az ember tényleg a végére már csak belefáradva legyint: hadd essen! És esik is. Öt fok minimumot jeleznek egyelőre, megfagyni nem kell majd, mindazonáltal az esernyő mindennapi eszközzé lesz.
Örüljünk a szép tavasznak!
