A húsvét a keresztény kultúrkör egyik legfontosabb ünnepe, hiszen arra a csodára emlékszik, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halottaiból. Rengeteg érdekes szokással készül a néphagyomány itthon is erre a jeles napra, a legismertebb közülük a locsolkodás hagyománya – de honnan ered ez a furcsa szokás, és mit jelképez?
Ősi hagyomány, a régmúlt idők homályába vesző termékenységi rítus, és utalás a keresztségre, de ez a szokás Jeruzsálem legendájára is visszavezethető. A közép-európai húsvéti népszokást gyakran vízbevető vagy vízbehányó hétfőnek is nevezték, mert ilyenkor a lányokat vödrökből locsolták, esetenként pedig a kútba vagy az itatóvályúba dobták.
A locsolkodás abból a korból ered, amikor az emberek a vízhez két fontos fogalmat csatoltak: a megtisztítást és megújulást. A pogány idők után ez a szokás már inkább a vízzel való keresztségre utalt ami mind a mai napig fennmaradt az európai, sőt leginkább a közép-európai országokban.
Míg húsvétvasárnap általában a vallásos elmélyülés és a hálaadás napja, addig húsvét másnapja már a profán emberi öröm, elsősorban a fiatalság ünnepe. Itt az évek során egyre inkább a jelképes szokások váltak fontossá, nem pedig a templomba járás – közülük is kiemelkedik a locsolás, amely mára kicsit átalakult, de a gyökereit még mindig megtartotta. A húsvéti locsolásnak rengeteg eredete és fontos, szerteágazó szimbólumrendszere van.
Egyrészt utal a keresztelkedésre is, amelyet szintén vízzel végeztek, másrészt arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták a zsidók elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.
A kifejezetten keresztény eredetű szokások mellett a néphagyomány is rengeteg jelentést akasztott a locsolkodáshoz: a víz tisztító hatására is utal, valamint a termékenységet jelképezi.
A víz helyett kölnivel és szagos vízzel való öntözés a két világháború között vált általánossá, korábban a lányokat kúthoz vonszolták, és ott egy dézsa vízzel nyakon öntötték. Ma ennek a modern változata az, ha szódával ébresztik húsvéthétfőn a család lánytagjait.
Ma már a locsolkodás egy olyan kedves népszokássá vált, ahol a fiúk valamilyen versikével köszöntik a lányokat, majd leginkább csak jelképesen locsolják meg őket vízzel vagy parfümmel, cserébe valami apró ajándékért.
Néhány helyen, például Hollókőn vagy Mezőkövesden, a helybéliek azonban ma is tartják magukat az eredeti tradíciókhoz, ahol szódáspalackkal vagy vödörrel locsolkodva őrzik továbbra is a hagyományt. Néhol a lányok elbújnak, de ez inkább a játék része, mintsem valódi menekülés.
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
