Furcsa tény, hogy a tavalyi év utolsó negyedében (!) országszerte költésbe kezdtek az erdei fülesbaglyok. Február 23-án Dombóvár belvárosában készült felvétel egy néhány hetes erdeifülesbagoly-fiókáról.
Már január első napján hírt kapott a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) két, akkor kb. 3-4 hetes erdeifülesbagoly-fiókáról Mezőhegyes belterületéről, azután január 9-én Tiszaújvárosból is egyről, ezek a fiókák 2023 októberének végén, november elején jöhettek tojásként a világra, és azóta is érkeztek szórványos információk ilyen korai „fiatalokról”.
A jelenség bár nem túl gyakori, de úgy tűnik, hogy egy-két évtizedenként előfordul, legutóbb például 2004 tájékán érkeztek hasonló korai költésekről beszámolók. A viselkedés tehát természetes, és valószínűleg a kisrágcsáló zsákmányállatok időszakonként bekövetkező állományrobbanásával (2023/2024 is ilyen) is összefügghet – olvasható az MME közleményében.
Mivel a baglyok utódai tollasan kelnek ki a tojásból, és az első hetekben – különösen hideg időben – a tojó folyamatosan rajtuk ülve melengeti őket, miközben a hím eteti az egész családot, a száraz hideg nem jelent számukra gondot. Kockázat inkább a már nagyobb fiókák esetében van akkor, ha a tél keményre fordul, és a fagy mellé hó is társul. Ilyenkor a fiatalok jelentősebb része pusztulhat el. További kihívást a lombmentes, takarást, menedéket nem nyújtó fás környezet jelenti a kezdetben még sokszor röpképtelen, a fészekből szétmászó fiatalok számára, akikre így a ragadozók még nagyobb veszélyt jelentenek. Erre megoldást jelenthet a települési környezet, ahol kevesebb a ragadozó madár, és sok, télen is sűrű lombozatú örkzöld, főleg tuják segítik a baglyok rejtőzködését.
Hogy miért éri meg a madaraknak mégis télen „bevállalni” a költést? Ez a természetben pusztán matematikai kérdés. Ha legalább néhány fióka életben marad, akkor a bagolypár, és rajtuk keresztül a faj genetikai állományát annyival is több utód viszi tovább. Ha esetleg az összes fióka elpusztulna, a szülő pár nem veszít semmit (ökológiai szempontból a vagy-vagy helyzetekben a túlélési rutinnal és szaporodási képességgel rendelkező felnőtt egyedek értékesebbek, fontosabbak, mint a gyorsan pótolható tojások, fiókák), hiszen néhány hónap múlva, március-áprilisban úgyis kezdődik a klasszikus költési szezon. A viselkedés tehát természetes (hiszen a madarak maguktól döntöttek a korai költéskezdés mellett), és a fiókák egyáltalán nem esélytelenek.
