Nem szabad csodálkozni, ha kótyagosnak érezzük magunkat: a hideg után itt a melegfront.
Beköszöntött a meleg. Legalábbis ez elmúlt hetekhez képest. A mínusz öt fokból hirtelen átfordultunk, tegnap már hat fok volt, szinte forróság, ma sem lesz ez másként, sőt: az előrejelzések szerint a következő héten is velünk marad a melegebb idő, akár még 14 fokot is mérhetünk majd jövő kedden, ami, belegondolva, honnan indultunk, észveszejtő. 1942-ben Baján mérték a leghidegebbet, akkor -34,1 Celsiust. A legmelegebbet 2002-ben január 29-én, Mázán: egészen 20 fok volt akkor. Mostani századunkból januárban csupán 2003-ban és 2017-ben mértek extrém hideget, ezzel szemben a legmelegebb hőmérsékletek között szinte kivétel nélkül már kettessel kezdődnek az évszámok, ami azért legalább jelzésértékű.
Ezúttal nem voltak extrém hidegek, a -8 fokot is talán maximum csak elcsíptük, mégis, a két nap alatti pálfordulás erőteljesen igénybe veszi a szervezetet. Jönnek és mennek a frontok, előbb jött a hideg, hidegpárna, most meg itt a meleg. Csoda, hogy belegabalyodunk? Pláne, ha még a szél is éppen felborzolja magát. És márpedig azt jelzik, hogy így tesz már a hétvégén, és annyira megtetszik majd neki az ittlét, hogy velünk is akar majd maradni hosszabb távon is.
Lehullott pár centi hó a múlt héten, s lám: napsütötte 7-9 fokban ballaghatunk, fejünket fogva, hogy fáj, miközben szédelegve próbálunk túlélni. Köszönjük hát meg a döntéshozóknak! (És már látni Donald Trump vigyorát a háttérben, ahogyan kilép a klímaegyezményből, mondván: hol van a felmelegedés, amikor szükség volna rá?)
