Lezajlott az idei foci-világbajnokság első csoportköre, az eredmények között akad egy-két meglepetés, de felhördülés inkább az új szabályok miatt van.
Az idei vb egyik házigazdája az az Egyesült Államok, amely mindig is büszke kapitalista ország volt, olyannyira, hogy a rablókapitalizmus az állam minden szintjét fojtogatja. Meglepő e tükrében, hogy a korrupciótól annyira nem ódzkodó FIFA szabályt is módosított annak érdekében, hogy újabb és újabb reklámpercek értékesítésének megágyazzon? Aligha.
Olyannyira nem adnak a látszatra sem, hogy például az Irak-Norvégia meccsen kedden is volt hidratációs szünet, miközben a stadionban nagyjából 23 fok lehetett. A szurkolók akkor is tiltakoztak, aztán az angol-horvát összecsapáson már hangosabb fújolást váltott ki a szünet.
A reklám és a tőke mindent átír, mindent maga alá temet. A játékosokról készült fotók ott virítanak mindenfelé, és aki esetleg nem modellnek vagy reklámfelületnek érzi magát, azt bírálni kezdik. Így járt Marcelo Bielsa Uruguay szövetségi kapitánya, aki a fotózáson a cipőjét nézegette. Magyarázkodás helyett azonban a magyarázkodás ellen szólalt fel. „Nem vagyok modell, mit magyarázkodjak?” – mondta. És igaza van.
Egykor a labdarúgás még a szegényebb rétegek sportja volt. Esemény, amire megérte valamicskét spórolni. Alkalom, amiért megérte dolgozni. (Egyébként halkan jegyzem meg ezzel is érveltek azok, akik az Agnelli-féle Szuperliga-koncepciót kifogásolták.) Most pedig odáig jutottunk, hogy az ősi szabályokat áthágva, félidőből negyedeket kreáltak, hogy több reklám lehessen. Ott tartunk, hogy a döntőre 2000 dollár (cca. 610 ezer forint) a legolcsóbb jegy, ha egyenesen a FIFA oldaláról vesszük, a goal.com szerint. Kisebb vagyon, bárhogy nézzük.
Nem elég a radikális jegyár emelés, nem elegendőek a szponzorok, még a szabályokat is átírták, hogy bevételt termeljen a torna. Ezt nevezem én a kapitalizmus győzelmének.
A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját
