EUR
A minap elsétáltam a készülő új pumpapálya mellett. Szép ívek, buckák, lejtők. Friss sötét aszfalt. Egyszerre kellemes és kellemetlen látvány. Majd elgondolkodtam.
A pumpapálya egy olyan zárt körpálya, amit úgy terveznek, hogy pedálozás helyett a testsúlyunk „pumpálásával” haladhatunk rajta előre. Tehát lendület kell, más nem nagyon, ehhez pedig kiépített buckák szükségesek. Elsétáltam Szekszárd új pályája mellett – ami akkor még készülőben volt -, szemügyre vettem, egészen jó ötletnek tartottam. Aztán továbbmentem.
A Wesselényin haladtam. Néztem a bitumenes pályát, a két árva kosárpalánkot, a töredezett burkolatot. Aztán megbotlottam. Kisebb tumor a járdában. Mentem tovább, a játszótér egyik játékán egy kölyköt pörgetett az apja. Kellemes vasárnap délelőtti program. És megint megbotlottam, majdnem el is estem. Nagyobb tumor. Aztán már nem nézelődtem.
Föl, le, jobbról kerül, majd balról.
Merthogy a járda olyan állapotban leledzik, amin közlekedni veszélyes, de sporttevékenységekre tökéletes. A bátrabbak bekötött szemmel még izgalmasabbá tehetik a sétát rajta. Nagybevásárlásból hazafelé pedig erősítésnek sem utolsó. Ha pedig netalán eső után tévedünk arra, gyakorolhatjuk a vízen járást vagy a távolugrást. Sőt, a katasztrófavédelem épülete mellett-mögött a téren egyensúlyfejlesztő gyakorlatokat is végezhetünk. Remek akadálypálya a belvárosban. Szinte hibátlan.
De akkor minek új pumpapálya? 64 millió forintért.
A szerző véleménye nem minden esetben egyezik a szerkesztőség álláspontjával
