2026. július 15. szerda
Ma Örs, Stella névnapja van.
 EUR358.92
15 júl · CurrencyRate · HUF
CurrencyRate.Today
Check: 14 Jul 2026 22:15 UTC
Latest change: 14 Jul 2026 22:05 UTC
API: CurrencyRate
Disclaimers. This plugin or website cannot guarantee the accuracy of the exchange rates displayed. You should confirm current rates before making any transactions that could be affected by changes in the exchange rates.
You can install this WP plugin on your website from the WordPress official website: Exchange Rates🚀

Donald Trump amerikai elnök hétfőn több mint 90 százalékkal csökkentette két dél-utahi nemzeti emlékhely, a Bears Ears és a Grand Staircase–Escalante területét – írja a Reuters.

A döntés célja, hogy nagyobb teret engedjenek a legeltetésnek, a fakitermelésnek, a motoros szabadidős tevékenységeknek és más gazdasági célú fejlesztéseknek.

Ez az egész azért különösen érdekes, mert a Bears Ears őslakos törzsek számára szent kulturális és régészeti helyszínnek ad otthont, a Grand Staircase–Escalante pedig színes sziklaalakzatairól és dinoszaurusz-kövületeiről ismert.

De hát minek emlékhely, ha közben fakitermelésre és rengeteg pénz megkeresésére is tökéletes? Trump ismét bizonyítja, hogy a nagytőke az istene, annak szavára cselekszik, és fittyet hány minden másra. Na jó, de amúgy érthető nem?

Ha valami kiszipolyozásra alkalmas, arra is használható, hogy a rengeteg pénzből még rengetegebb pénzt csináljunk, akkor azt meg kell lépni, meg kell tenni és nem szabad foglalkozni holmi dinoszaurusz-kövületekkel, az őslakosok kultúrájával meg aztán pláne! Mert a zöldhasú az mégiscsak többet ér, mint a természet a maga valójában. Ott az a hatalmas terület, amit akár művelni is lehetne, ahová pont elfér néhány gumigyár, sőt, akár még olaj is lehet a föld alatt valahol, hát egy próbát már csak megér, az őslakosok meg kulturálódjanak otthon, azt ott mégiscsak könnyebb, mint MOTOROZNI, NEMDE? – gondolhatja Trump, amint azon tanakodik, mely országot támadja meg legközelebb, mennyi védelmi pénzt kérjen hajósoktól, vagy épp arról, hogyan lehetne még embertelenebbé és még profitábilisabbá tenni a labdarúgást.

Néha azt érezzük, hogy elértük a legalját, nincs lejjebb, már nincs hová csúszni, aztán jön valaki egy csákánnyal a vállán és vadul megcáfol bennünket. Mert a végén eljutunk oda, hogy feláldoznak mindent a tőke oltárán, ott állunk majd a kulturális nihil közepén: történelmünktől megfosztva, kilátástalanságba űzetve. És akkor már nem lesz miért szólni.

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját!

Megosztás.
Exit mobile version