Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Szekszárdi Izraelita Hitközség és a Szekszárdi Magyar-Izraeli Baráti Társaság a Művészetek Házában, az 1896-1897-ben épült szekszárdi zsinagóga épületében tartotta a városi holokausztmegemlékezését vasárnap.
A holokauszt 80. évfordulója alkalmából Az emlékezet évének elnevezett országos rendezvénysorozat újabb szekszárdi állomásán Gyurkovics János alpolgármestertől emlékező beszédet hallhatott a közönség. A Tücsök Zenés Színpad egyesület műsorát követően Béresné Kollár Éva a közelmúltban elhunyt Friedmann Tamástól is elbúcsúzott, és a liturgiai megemlékezést követően sort kerítettek az épület előtt álló holokauszt-emlékműnél a koszorúk és a virágok elhelyezésére is.
A világunk annyira megváltozott, hogy az átlagemberek, különösen a fiatalok nehezen tudják elhelyezni a dédszüleik, az ükszüleik történeteit és világát. Fontos megismertetni azt a társadalmi kontextust, amelyikben az egykori magyarországi – és benne a szekszárdi – felekezetek és társadalmi csoportok éltek. A 80 évvel ezelőtti népirtáson és a veszteségen túl törekedni kell felmutatni azt az embert és azt a közösséget, aki és amelyik a vészkorszak előtt élt, és később annak az elszenvedője lett. A másik megismerése – a hasonlóságok felismerése által – közelebb viszi egymáshoz a társadalmi csoportokat.
A megemlékezéshez, a közösségi és családi genealógiai emlékezet fenntartásához az emlékek helyhez kötésére van szükség. A világháborúk hozadéka, hogy a hozzátartozók nem tudták eltemetni és meggyászolni az áldozatul esett halottjaikat, vagy a sírjuk olyan távolságban volt, amelyet nem tudtak felkeresni. A vészkorszak ezen túlmenően teljes családok, közösségek pusztulását hozta magával. Feladatunk Szekszárdon is emlékhellyé válni azok számára, akiknek nincs sírhelyük, sőt nincs leszármazott, aki megemlékezzen róluk.
A vészkorszak emléke csoportközi viszonyainkban erkölcsi útmutatással bír, kölcsönös dialógus szükségességére mutatva rá.
