A Komárom-Esztergom Megyei Horgászegyesületek Szövetsége (KEMHESZ) pecása, Farkas Csaba nagyon ritka halat zsákmányolt pergető módszerrel: egy dunai galócát.
A dunai galóca (Hucho hucho) korábban csak a Duna felső és középső szakaszának vízgyűjtő területén, különösen magában a Dunában és a mellékfolyóiban élt, napjainkban a Rajnába és a Rhône vizébe is betelepítették. Magyarországon a Duna és a Tisza felső szakaszán, valamint a Dráva-Mura vízrendszerében fordul elő, de nagy állományai itt sincsenek. Fokozottan védett halfaj, a természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
„Pár dobás kis crankkel a part mellett hatalmas ütés érkezett be, majd brutális hajlás a botban. Erősebbnél erősebb kirohanásokkal ment az ellenfél, gondolatban már egy jó harcsára kezdtem el gyanakodni, de aztán 10 perc múlva hatalmas öröm ért, ami szerintem a Dunán az elkövetkező ötven évemben nem lehetséges. Az első felhúzásnál kicsit meglepődtem, mivel ilyen fej- és szájszerkezettel még nem találkoztam. Mint kiderült, egy hatalmas dunai galócával sikerült összekeverednem, akit nagy áldozat árán, de képre tudtam csalogatni, majd tovább engedni. Ezúttal is köszönöm a Dunának, hogy szerintem életem halát tarthattam” – nyilatkozta a horgász.
A dunai galóca kifejlett egyedeinek a testhossza 60-120 centiméter, amelyik ritka esetekben 150-200 centihez is közelíthet. A testtömege a 30 kilogrammot is elérheti, sőt 50 kilós óriás egyedeiről is van említés. Nyúlánk, áramvonalas testű, a feje jelentősen hosszabb a testének a magasságánál. A feje nagy, lapított, a szájnyílása széles. Az ekecsont fogazottsága: a lemez hátulsó szegélyén 4-8 kampós fog ül egyszerű keresztsávban, a nyél fogatlan. A hát- és farokúszó között nagy zsírúszó van. A testét közel egyforma nagyságú pikkelyek borítják, amelyek nagyon kicsinyek, 180-200 darab van az oldalvonal mentén, és további 23-27 a zsírúszó és az oldalvonal között. Az első kopoltyúíven 16 kopoltyútüske van. A háta barnás vagy zöldesszürke, az oldalai világosabbak, vörhenyes „rézfénnyel” a hasa fehéres. A fején feketés, kerek pettyek és kisebb pontok láthatók, amelyek egy része félhold alakú. A jól táplált példányok húsa piros, a rosszul tápláltaké ellenben fehéres színű.
