Február 22-én tartotta idei első ülését a Tolna Vármegyei Értéktár Bizottság. A megbeszélést konferencia követte a Tolnai Művelődési Házban.
A Tolna Megyei Szabadművelődési és Népfőiskolai Társaság által szervezett eseményen mintegy huszonöt településről több mint ötvenen vettek részt, többen a vármegyén kívülről érkeztek. A rendezvény a helyi értékek szerepét mutatta be a települési közösségek életében, és számos jó gyakorlatot is megismerhettek a jelenlévők például az értékek gondozásáról, népszerűsítéséről, a fiatalok bevonásáról, a hagyományok megéléséről.
A vármegyei értéktár bizottság ülésén a 9 településről érkezett 34 javaslatot vitatták meg a tagok. A továbbiakban ezek közül öt érték lett része a vármegyei értéktárnak, amelyik 479 értéket számlál jelenleg.
Kulturális örökség kategóriában került az értéktárba dr. Földvári József munkássága. Az attalai származású büntetőjogász 1951 és 1996 között a korabeli Pécsi Tudományegyetem, majd az 1982-ben megalakuló Janus Pannonius Tudományegyetem oktatója, 1968-tól professzora volt, egyike az akkori büntető törvénykönyv megalkotóinak. Évtizedeken át a Büntetőjogi Tanszék vezetője volt, illetve az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja 1974-75-ben, valamint három ciklusban az egyetem rektora, 1975-től 1984-ig. A rektori időszakára esik az akkor egy karral rendelkező pécsi egyetem első integrációs szakasza. 1996-ban sokéves oktatói munkásságáért, kimagasló tudományos teljesítményéért, rektorként végzett egyetemszervező tevékenységéért Professor Emeritus címet kapott.
Természeti környezet kategóriában került az értéktárba a madocsai temetői vadgesztenye fasor. Tolna vármegyei szinten egyedülállónak tekinthető a madocsai temetőben található vadgesztenye fasor (Aesculus hippocastanum). A tájértékként pompázó, 131 egyedből álló kettős fasor a temető két bejáratától indul az út mellett, és tart egészen a déli oldalig. Kijelenthető, hogy a vadgesztenye fasor eszmei, esztétikai és egyedi természeti értéket képvisel.
Turizmus és vendéglátás kategóriában került az értéktárba Bodor Árpád, tengelici pedagógus élete és munkássága. A tanítványainak nyújtott ismereteken és élményeken túl hamar szélesebb körben is ismertté vált a tanár úr tevékenysége. A természetjárást és a szűkebb-tágabb környezet felfedezését szorgalmazta. Elsősorban Tolna vármegye lakosságának, de a távolabbról érkezőknek is a szabadidő hasznos eltöltése által mind bővebb ismeretszerzési lehetőséget kínált. Fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy a lakosok és a látogatók figyelmét felhívja a környezetükben (elsősorban Tolnában) fellelhető természeti és ember alkotta értékek jóságára, szépségére és védelmére.
Épített környezet kategóriában került az értéktárba a Tolnai Városháza. A Tolnai Városháza a település legikonikusabb építménye. A régi községháza, amelyik még a selyemfonoda közelében volt, 1844-ben leégett. A helyreállított épület azonban a népesség növekedésével a szaporodó feladatok ellátására a XX. század elejére kicsinek bizonyult, így már nem felelt meg a község ügyeinek intézésére. 1905. július 3-án kezdték meg az építkezést, és 14 hónap alatt el is készült az új, eklektikus községháza, amelyik ma is teljesíti a feladatát. A volt uradalmi vendéglátóhely, ill. szálloda helyén Nahm József tervezte és építtette meg. Az ötlettől a megvalósulásig követve a folyamatot, képet kapunk az akkori sváb polgárok takarékosságáról, gondolkodásmódjáról is. Tükrözi az akkori képviselő-testület azon meggyőződését, hogy bárhova is sorolják, Tolna mindig is város volt, és az is marad, ennek szellemében épült a mai kornak is megfelelő városháza.
Szintén épített környezet kategóriában kapott helyet a megyei értékgyűjteményben a dunaföldvári Rozmaringos udvarház. A ház történetileg, építészetileg és néprajzilag is igen jelentős, az egykori vár területén álló,1800-as években épített, többfunkciós barokk épület, a hosszan elnyúló Templom utca jellegzetes iparosháza. A város egyik legrégibb utcájában áll, közelében található a Ferences templom – egykor a város szíve –, melynek környéke a jómódú és művelt polgárok kedvenc lakóhelye volt. Az épület a jelenlegi tulajdonosnak köszönhetően eredeti állapotában megőrződött, és általa egy életforma emléke is, amelyik olyan jellegzetesen dunaföldvári. A kitéglázott, kupola alakú zöldségeshombár, a két kürtőjű, a ház alatt hosszanti irányban végigfutó, löszbe vájt, valószínűleg a középkori Földvár idejéből való csehsüveg boltozatú pince a mai napig látható. Építtetője Cservenkai Csernyánszky Imre, bánáti kikeresztelkedett zsidó volt.
Forrás: Tolna Megyei Értéktár Bizottság
