Őcsényben, 1923. május 18-án született Bogár István néptanító és népművelő. Az évforduló alkalmából rá emlékezik a szülőföldje, a Wosinsky Mór Múzeum vármegyeházi kiállítótermében pedig BOGÁR ISTVÁN a Sárköz embere címmel kiállítás nyílik május 18-án a szellemi és a tárgyi hagyatékából.
„Sárköz szülötte lévén nagycsaládom az egész Sárköz. Eredményeim eléréséhez, gyűjtőmunkám sikeréhez egész Sárköz segített hozzá. Mindent a sárköziekért akartam tenni és tettem is.”
Bogár István apai és anyai ágon is őcsényi középparaszti családból származott, a Bogár és a Deák család évszázadok óta Őcsényben élt, és él ma is. Kunszabó Ferenc Sárköz című könyvében így emlékezett a gyermekkori családi körülményeiről: „…neki is megvan a maga nehéz gyermekkora, mintegy edzésként, hogy aztán egész életében értse fajtáját: szülei korán elválnak, ő két testvérével anyjánál marad, aki örökség-földből mindhármójukat kitaníttatja – a föld rá is megy, szinte az utolsó holdig, s mire István állásba kerül, kisebb testvére taníttatásához már ő is hozzájárul.” A munkásságában, a néprajzi indíttatásában nagy szerepe volt a családjának, apai nagyanyjának, a dédapjának, valamint az édesanyjának, Deák Sárának.
(Fotó: Wosinsky Mór Múzeum gyűjteménye)
Az elemit a szülőfalujában, a polgári iskoláit pedig Szekszárdon végezte, 1943-ban a Nagykőrösi Református Líceum és Tanítóképző Intézetben tanítói képesítést szerzett. Sárpilisen kántortanító volt, majd ugyanott a helyi általános iskola igazgatója (1948 és 1971 között). Ezután a Tolna Megyei Tanács VB néprajzi felügyelőjeként dolgozott, majd a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ főmunkatársa volt. Az Őcsényi Népi Együttes művészeti vezetését 1952 és 1986 között látta el. A Sárköz néprajzával, népi hagyományaival, népi emlékeinek összegyűjtésével foglalkozott. Ő alapította meg és vezette a Decsi Népi Együttest és a Decsi Asszonykórust is. A kezdeményezője és a megszervezője volt a Sárközi Napok és a Sárközi Lakodalom elnevezésű rendezvénysorozatoknak 1966-tól 1983-ig. Az első rendezvényt a Sárpilisi Népi Együttes megalakulása 20. évfordulójának tiszteletére szervezték meg. Erre az időre már a környező sárközi falvak, Őcsény, Decs, Alsónyék is rendelkeztek hagyományőrző együttessel, népdalkörrel és tánccsoporttal. A pilisi jubileum megünneplésének ötlete találkozott egy, a többi sárközi faluban is megfogalmazódó igénnyel: egy nagy, az egész Sárközt átfogó rendezvénysorozat tervével. 1966 júniusában a sárpilisi új szabadtéri színpadon nyitotta meg a rendezvénysorozatot az akkori külügyminiszter, Péter János, ki alsónyéki származású volt.
(Fotó: Wosinsky Mór Múzeum gyűjteménye)
Bogár Pista bácsi a szervezőmunkája mellett több ezer előadást tartott Sárköz népdalairól és népszokásairól, nyugdíjasként pedig néprajzi táborokat szervezett a sötétvölgyi úttörőtáborban.
1967-ben Szekszárd-Szőlőhegyen megalapította a Bogár-tanya néven ismertté vált néprajzi gyűjteményt, amelyik a Sárköz népi kultúráját mutatja be, és amelyiket jelenleg a lánya, Tóthné Bogár Éva vezet. Az emlékét őrzi az őcsényi Bogár István Hagyományőrző Egyesület, és róla nevezték el a – jelenleg sajnos nem működő – sárpilisi Bogár István Általános Iskolát.
1990. október 5-én hunyt el, a hirtelen búcsú sokakat ért váratlanul. A tisztelői a születése századik évfordulóján rá emlékeznek a Sárközben és Szekszárdon egyaránt.
„Amit tettem, sohasem bántam meg. Érdemes volt tenni. Sok örömet szereztem nem csak magamnak, de azoknak is, akik velem együtt tették.”
(Fotó: Glg/Rádió Antritt)
