A nemzetközi színtéren is jegyzett neves közgazdász, Orbán Krisztián tartott előadást Szekszárdon Mi a kapitalizmus? címmel. A programot a Vállalkozói Szalon és a Magyar Közgazdasági Társaság Tolna Megyei Szervezete rendezte.
A szekszárdi születésű, és a Garay János Gimnáziumban érettségizett szaktekintély szerint a politikai logika ráépül a kapitalizmus logikájára, az ideológia leszűkíti az emberek gondolkodását, a digitalizáció is tőke, de a modernizáció elmagányosít bennünket, és a jól működő rendszereket is simán aláássák a „hatalmasok”.
A Hotel Meropsban tartott előadáson alapvetően a kapitalizmussal kapcsolatos meglátásairól beszélt Orbán Krisztián, de a világ egyik legjobb egyetemén, az MIT-n diplomázott, és a Flecther School-t, az Amerikai Egyesült Államok legrégebbi diplomáciai akadémiáját is elvégző gazdasági szakember a modern piaci mechanizmusok által okozott társadalmi problémákra – mint például a terméketlenség fokozódó jelensége – is rámutatott.
Az előadása elején a jelenlévőket arra kérte a közgazdász, hogy egy-egy jelzővel definiálják a kapitalizmus fogalmát. Profit, tőkekoncentráció, szabadpiac, innováció, globalizáció, kizsákmányolás… Mindezek a véleménye szerint azonban kategorikusan nem azonosíthatók a kapitalizmussal.
Ó- és középkori példák következtek, az egykori Római Birodalom és a Velencei Köztársaság virágzó – akár a kapitalizmusra hajazó – jólétét ismertette Orbán a gazdasági életük működése alapján, de a megállapítása szerint azért nem voltak kapitalisták, mert a piacaik folyamatos hatékonyságnövelését nem tudták megteremteni. A valódi kapitalizmus megszabadult ezektől a hátrányoktól, méghozzá az ipari forradalom során. A gőzgép feltalálását követően folyamatosan tudták növelni a hatékonyságot. A gép tőkévé vált, és az embernek az a képessége is, hogy a gépek hatékonyságát javítani tudta. A tőke nem pénz. Folyamatos hatékonysággal termelni, az a tőke. Rómában például volt pénz, de nem volt tőke. A kettő nem egyenlő.
Az előadó szerint a kapitalizmus képes különleges dolgot csinálni: látható, nyilvánvaló korlát nélkül képes növekedni. Újabb példa következett: ha egy gazdaság 3%-kal nő minden évben, akkor egy évszázad alatt a tizenkilencszeresére nő. Az elmúlt kettőszáz évben óriási volt a növekedés, amelyik mára sem állt meg, hiszen a digitalizáció is tőke. A kapitalizmus a gyárakban történik, illetve a szoftverfejlesztésben, a szoftveriparban.
A magyar tőkések nem gyártanak, nem termelnek semmit. A nemzeti tőkésréteg kialakulásához olyan emberek kellenének Orbán Krisztián szerint, akik valódi tőkét tulajdonolnak, mert a megtermelt érték a valódi kapitalista érték.
A véleménye az, hogy a politikai logika ráépül a kapitalizmus logikájára. Négy nagyon fontos szempontot kell figyelembe venni: a külső piacokhoz való viszonyt, a jogbiztonság intézményét, a pénz mennyiségét (Mennyi van?), illetve azt, hogy mennyire a piac vagy az állam dominál (domináns allokációs mechanizmus). Ma az exportot részesítjük előnyben, láthatóan kevesebb a pénz, limitált a jogbiztonság, az árupiacon a piac szabályai érvényesülnek, viszont minden, ami az emberrel foglalkozik, az állam egyre nagyobb felügyelete alatt működik.
Úgy látja, hogy a „nyugat” modellkeresésben van a krízisei miatt, amelyek több dologból fakadhatnak: akár a gyárak megszűnéséből, akár az egyre fontosabb emberi szempontok – mint a klímaváltozás, a szaporodási ráta csökkenése, az elmagányosodás, a „hatalmasok” jogkerülő magatartása, az ideológiagyártás hétköznapi hatásai – felismeréséből. Intellektuálisan izgalmas időszak előtt állunk, amelyikről érdekes és érdemes beszélni minél többször.
