A hazai piac mellett bőven jut exportra is a kiváló minőségű magyar tormából. A jól ismert, és a húsvéti időszakban jelentős keresletnek örvendő reszelt változatán túl ízesítőként is előszeretettel használjuk.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) körképe szerint a mintegy 1228 hektárnyi termőterülettel hazánk számít az Európai Unió legnagyobb tormatermelőjének.
Magyarországon 1228 hektár területen folyik tormatermelés, a betakarítási munkálatok októbertől egészen a következő ültetési szezon kezdetéig, azaz márciusig is eltartanak – olvasható a NAK sajtóközleményében. Az elmúlt években 10-12 ezer tonna tormát takarítottak be évente, 2023-ban 11,5 ezer tonna volt ez a mennyiség. Ezzel hazánk számít az Európai Unió legnagyobb tormatermelőjének. A szakaszos betakarításnak és a tárolástechnológiának köszönhetően az újtorma betakarításáig nemcsak a hazai piac, hanem az európai piac több mint a felének a kiszolgálására is elegendő a magyar termés. A hazánkban termelt torma 80-90%-át exportáljuk, 2022-ben 9 ezer tonna volt a kivitelünk. Az export elsősorban Németországba, Lengyelországba, az Egyesült Királyságba és Csehországba irányul, jellemzően friss, lédig formában.
A torma hazánkban őshonos növény, jellegzetesen csípős ízét a gyökerében lévő butiltiocianát és az allil-izotiocianát okozza. Ezek a vegyületek nagyon hasonlóak a mustárolaj hatóanyagához, a nyálkahártyára és a könnymirigyekre hatnak; fogyasztáskor ezért szökik könny a szemünkbe, illetve az orrunkat is erősen ingerli. A frissen reszelt tormának magas a C-vitamin tartalma, baktérium- és vírusölő hatású.
A tormát a jól ismert – és a húsvéti időszakban kiemelkedően keresett – reszelt változatán túl savanyított és ecetes tartósított készítményekhez (uborka, káposzta, cékla, vegyes vágott, paprika, csalamádé stb.) ízesítőként is előszeretettel használják.
A Hajdúsági Torma 2008 óta oltalom alatt álló eredetmegjelöléses (OEM) termék, amelyiket 2021-ben Hungarikummá is nyilvánítottak, köszönhetően a hajdúsági termőtájnak, amelyik az érmelléki löszhát és a nyírségi tájegység érintkezésénél terül el. Itt található a hazai termőterület 96 százaléka, ami több száz családnak biztosít megélhetést.
A termelők a következő évi szaporítóanyagot is maguk állítják elő. Fajták tekintetében olyan tájfajtákkal találkozhatunk, mint a „Debreceni édesnemesként” ismert populációból szelekciós nemesítéssel kialakított Bagaméri fajták (pl. Bagaméri magyar, Bagaméri 93/1, Bagaméri delikát), emellett jelentős területen ültetnek Danavit dán fajtát is.
