1948. június 22-én született a magyar könnyűzene történetének az egyik legtehetségesebb, de a sorsát, az életútját tekintve kevésbé szerencsés énekesnője.
A fiatal Cserháti Zsuzsa klasszikus balettet tanult, zenei általánosba járt, és 1965-ben kezdett el énekelni. 1987-től a Rangers és a Thomastic együttessel turnézott. Mindössze tizenkilenc éves volt, amikor az énekes Szécsi Pál felfedezte egy balatoni szórakozóhelyen, és annyira megtetszett neki Cserháti hangja, hogy beajánlotta őt a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójába, és mellette bevette vokalistának a saját műsorába.
Az 1972-es Táncdalfesztivál tette országosan ismertté, amelyiken a Nem volt ő festő és a Repülj, kismadár című dalokkal indult, és előadói díjat nyert. A legnagyobb slágere az Édes kisfiam című dal (eredetileg Johnny Mathis, majd a Boney M. slágere), amelyiknek a magyar szövegét Kovács Katinak írta Bradányi Iván, de az énekesnő lemondott róla Zsuzsa javára, mivel neki akkor nagyobb szüksége volt rá, hiszen megszületett a saját fia. 1978-ban megnyerte a Tessék választani! versenyt az Én leszek című dallal. Még abban az évben önálló zenekart alapított Európa néven. 1979-ben első helyezést ért el a sopoti fesztiválon a Különös szilveszter című dallal.
A ’70-es évek sikereit követően a könnyűzenei élet peremére kényszerült, mert visszautasította Erdős Péter – a hanglemezgyár mindenható ura – javaslatát, hogy legyen a Neoton Família háttérénekese. Ekkor elfogyott körülötte a levegő, nem voltak fellépései, lemezt sem készíthetett, a dalait nem játszották, és külföldi fesztiválokra sem utazhatott. Az elkövetkező tizenöt évben sem hagyta abba az éneklést, de az életét nem a rivaldafényben élte.
1996-ban fedezték fel újra, a Hamu és gyémánt című albumával óriási sikert aratott, és boldogan vállalt újra fellépéseket. Az 1996 szeptemberétől kezdődő egy esztendőben összesen négy önálló albuma jelent meg, ami minden korábbi sikeres időszakának a zenei termékenységét felülmúlta. A régi slágereit is kiadták egy válogatásalbumon.
Az orvosai segítséggel sikerült lefogynia, és egymás után adta ki a sikeresebbnél sikeresebb lemezeit (Mennyit ér egy nő, Adj még a tűzből, Várj), és szintén egymás után jöttek az újabb elismerések és díjak. A Budapest Kongresszusi Központban adott koncertjéért 1998-ban Arany Zsiráf-díjat kapott, és még ebben az évben a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetést is átvehette. 2000-ben a Hungarotontól életműlemezt kapott, és felkerült a tenyérlenyomata a Rock City Csillagok falára.
A bizonyítani akarás, a hatalmas siker és az elvárások miatti stressz azonban megviselte őt, és ismét depresszióssá vált, zárkózott lett, kerülte az embereket. Több szervi baj is gyötörte, cukorbeteg volt, végül 2003. július 23-án, mindössze 55 éves korában gyomorvérzés következtében hunyt el.
