1804. április 15-én született a reformkor klasszikus műveltségű nemesasszonya, aki beszélt németül, angolul, franciául és latinul, és kiválóan játszott hárfán és zongorán. Költő és pedagógiai író volt, az első magyar gyermekkönyv, a Flóri könyve szerzője.
Bezerédj Amália egész életében a maga sajátos eszközeivel harcolt a nők egyenjogúságáért, a kisgyermekek magyar nyelvű neveléséért, a nők közéleti szereplésének elfogadtatásáért az irodalom, a zene és egyéb művészetek, valamint a tudomány területén.
A későbbi férje, Bezerédj István joggyakorlatot folytatott Amália édesapjánál. Barátság, majd szerelem szövődött közöttük, végül 1821-ben Szombathelyen házasodtak össze.
A fiatal pár a Tolna megyei Hidjára költözött, amelyik a társasági és a kulturális élet központja is volt. Kottákat írt és gyűjtött, híres zongoraesteket adott, megpróbálkozott a zeneszerzéssel is (minden bizonnyal ő volt az első magyar zeneszerzőnő), és számos dalt írt A Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből (1823–1835) című gyűjteményben jelent meg nyomtatásban egy verbunkos kottája, a többi dalainak a kottái a későbbi könyveiben láttak napvilágot, vagy kéziratban maradtak.
1830-tól az országgyűlések idejére Pozsonyba költöztek, hiszen Bezerédj Istvánt a vármegye követének választották. Részt vett a férje politikai törekvéseiben, politikai vitákba is bekapcsolódott. Különösen érdeklődött a művészeti nevelés és a nőnevelés kérdései iránt. Női sorsokat bemutató, német nyelvű novellákat, elbeszéléseket írt, amelyek szabad szellemben tárgyalták az asszonyi sors küzdelmeit a társadalmi előítéletek ellen. A nőnevelés kérdésével a Leányiskola (Die Mädchenschule) című művében foglalkozott először. Német nyelvű írásai nem találtak visszhangra. A férje hatására kezdett el magyar nyelven írni. Első, magyar nyelvű elbeszélése A remeték volt, a Szemlélő című folyóiratban látott napvilágot (Malby álnéven)1835-ben, amelyikről Bajza József írt kritikát.
1833–34-ben Amália kezdeményezte egy gyermeknevelési intézmény alapítását, és meggyőzte Augusz Antalt, hogy alapítsa meg az első vidéki óvodát. Ennek a létesítésére gyűjtést is szervezett.
A kislányuk, Floriana megszületésével fordult az érdeklődése a pedagógia felé. Magyar nyelvű meséket, történeteket, verseket írt gyerekeknek, és kidolgozta a kisdedóvó intézet létrehozásának részleteit. Ebben sokat segítettek neki a gyermeke nevelésével kapcsolatos saját tapasztalatai is.
A betegsége súlyosbodott, de az ágyban töltött órákban is csak egyre írt. A testvére, Etelka, és a férje segítségével együtt alapították meg az első magyar falusi óvoda-iskolát Hidjapusztán 3–9 éves gyermekeknek. 1837-ben Amália a tolnai óvóképző és példányóvoda megszervezésébe is bekapcsolódott.
Szeptember 8-án a gyengélkedő, tüdőbeteg Amália gyógyulást remélve Máriavölgybe utazott. 1837. szeptember 21-én hunyt el. Később a hidjai temetőben helyezték végső nyugalomra.
A felesége korai halála után Bezerédj István a kéziratait sajtó alá rendezte. 1839-től sorra jelentette meg irodalmi hagyatékát, köztük a Flóri könyvét is, amelyik tizenhat kiadást ért meg. A könyv nemcsak ábécéskönyv volt, hanem a betűvetésen kívül még játékok leírását, mondókákat, meséket, verseket, természettudományi ismereteket is tartalmazott. Rendkívül nagy hatást gyakorolt a magyar óvodapedagógiára és művelődéstörténetre. Az első gyermekkönyv igazi pedagógiai segédeszközzé vált, és közel száz évig volt a könyvkereskedések polcain. Nemzedékek nőttek fel a könyv néhány soros versein, erkölcsi tanításain, a mű fontosságát Benedek Elek is hangsúlyozta.
Forrás: Tolna Megyei Értéktár – Bezerédj Amália munkássága
