EUR
Születésnapi ajándéknak sem utolsó, de természetesen nem ez, hanem a cég fejlődése és a bővítés szükségessége hívta életre a hetekben átadott új telephelyet, ahol modern raktár és irodaház szolgálja a jövőben a Metmark Kft.-nél a munkát, miközben a gyártókapacitást is bővítették a fémipar specialistái. A cég eközben szép csendben betölti fennállásának 20. évét. Több apropó is alkalmat adott tehát a beszélgetésre Kerekes Csabával és Hosszú Lászlóval, a vállalkozás tulajdonosaival és vezetőivel.
A most átadott telephely nagyon időszerű volt nálatok, de ne feledjük, ebben 20 év munkája van benne.
Hosszú László (HL): Valóban, és nagyon vártuk már, hogy elkészüljön, mert a jelenlegi helyzetben elég szűkösen vagyunk az irodáinkban, több kolléga is érkezett az utóbbi időben. Ennek megfelelően próbáltuk kialakítani az új épület raktárait és irodahelyiségeit.
Kerekes Csaba (KCS): Megújult lendületet kaptunk. Lacival 25 év óta egészítjük ki egymás gondolatait, mert a Metmark alapítása előtt 5 évig együtt dolgoztunk egy német multivállalatnál vezető beosztásban. Amire nagyon büszkék vagyunk, és sokszor megemlegetjük egymás között, hogy hangos szó egyetlen egyszer sem volt közöttünk. Viták persze voltak, szigorúan szakmai viták.
Ez a fajta higgadtság vezetőként is jellemző rátok? Vagy szükség van a sarkosabb szigorra néha, hogy egyben tartsátok a cég ügyeit?
HL: Kellene, igen. Ezt fogalmazzuk meg magunkban mindig, és az elkövetkező időkben efelé is fogunk menni, mert látjuk, hogy szorosabbra, szigorúbbra kell venni az ellenőrzéseket.
Elképzelem a 20-25 évvel ezelőtti önmagatokat. Két tehetséges, célokkal, tettrekészséggel és szaktudással felvértezett fiatalembert látok. Akkor fel voltatok készülve rá, hogy nem a gyors és könnyű sikerek útjára léptetek a Metmark megalapításával?
KCS: Sejtettük azt, hogy nem lesz könnyű. Átéltünk sok válságot, sok szép időszakot. A 2008. év kemény volt, de akkor is előre menekültünk. Atipikus módon mi akkor bővítettünk és ez bejött. A válságos időszakokban mindig beruházással és előre haladással vészeltük át a nehézségeket. Eddig ez sikerült, de nem ment könnyen. Aki azt mondja, hogy diadalmenet a cégének a története, szívemből gratulálok neki, mi ilyen ajándékot nem kaptunk, de egy percét sem bánjuk természetesen.
HL: Néhány kolléga, akik régebb óta dolgoznak itt, tudják, de az újak valószínűleg nem fogják soha felmérni azt, hogy honnan indultunk. Persze szoktunk néha mesélni, hogy hogyan történtek az első kamionok megrendelései például, a kifizetések, a raktár elindítása. Ezek mind szép emlékek, bár lehet, akkor nem is mértük fel annyira ezeket a buktatókat, hiszen benne voltunk a lendületben. De hogy ilyen méreteket és eredményeket érünk el, ezt akkor én például nem gondoltam volna.
Arra gondolok, milyen szerencsés, hogy ketten vezetitek a céget. Mert ha egyikőtök mélyebb ponton van éppen, a másik fel tudja húzni, ki tudja billenteni a rossz szériából. Ez a dinamika visszaköszön a munkakapcsolatotokban?
KCS: Ezt szerintem jól látod. Nem mindig ugyanazon a hullámhosszon vagyunk, és nem is kell. Ezek néha konvergálnak egymással, mert ha együtt tudunk beleállni valamilyen feladatba, az mindig lendít a dolgokon. Mi egyébként sok-sok ezer kilométert autóztunk már együtt, a korábbi munkahelyünkön is és itt is, ez pedig megtanított bennünket beszélgetni, ötletelni. Ezek szültek szerintem olyan irányokat, amik hozzásegítettek stratégiák kialakításához.
HL: Ezek az autós beszélgetések megmaradtak a mai napig. A mindennapokban ezekre nem jut annyi idő. Ausztriába kell gyakrabban kijárnunk az ottani testvérvállalatunkhoz, olyankor néhány napot kint is töltünk. Ott tudunk időt szakítani arra, hogy az itteni feladatokat alaposabban átbeszéljük, akár egy közös vacsorakészítés közben.
Kicsit érzékenyebb téma, hogy minél sikeresebb egy cég, annál kevesebb ideje van a vezetőjének a családjára és a magánéletére?
KCS: Én ettől nagyon szenvedek hosszú évek óta, én még megoldást nem találtam rá. Most sikerült megnyernünk olyan munkatársat a cégnek, aki le tud majd venni nagyon sok feladatot a vállunkról cégvezetői pozícióban. Én 25 év után is azt érzem, hogy sokkal jobban kell koncentrálnunk a feladatok átadására, delegálására, ezt is meg kell tanulnia egy cégvezetőnek, ami nem egyszerű feladat. Megbízunk a munkatársainkban, de hosszú évekig takarékosan éltünk, hogy vissza tudjuk forgatni a cégbe a fejlődéshez szükséges összegeket. Szerényen éltünk, sokszor kevesebb munkaerővel dolgoztunk, mint amit megengedhettünk magunknak és mi végeztük el a feladatokat. Ez most visszaüt, mert néhányan azt gondolhatják, hogy a bizalom nincs meg részünkről, de ez nem így van. Nekünk is meg kell tanulni a feladatokat átruházni.
HL: Ezzel küzdünk mindannyian, bár azt hiszem, én ebben egy picivel előrébb járok, mint Csaba. A feladatok átadása persze nem egyszerű dolog, de az utóbbi időben, ha elmegyek az irodából, könnyebben kapcsolom ki a céges dolgokat, Csabának ez nehezebben megy.
Ha már a család és a feladatok átadása került szóba, nem szeretnék elmenni a másik érzékenyebb pont mellett, ez pedig a generációváltás.
HL: Sokszor beszélgettünk erről, hogy a magyarországi kis- és középvállalkozásoknak komoly problémát jelent a generációváltás levezénylése. Sokat gondolkodtunk mi is erről, az én oldalamról valamilyen szinten ez eldöntött. Nekem két lányom van, ők már felnőttek, de más pályát választottak, mindkettőjüknek megvan a saját élete, saját útja. Csabánál más a helyzet, hiszen az egyik fia már itt is dolgozik a cégnél, mi pedig igyekszünk minél több dologgal megismertetni, hogy átlássa a cég működését és a mi feladatainkat.
KCS: Nagy kérdés a generációváltás. A cég további működéséhez vannak bizonyos stratégiáink. Az, hogy a fiam itt dolgozik, egy lehetőség és felelősség is egyben. Megpróbálok teljes mértékben a háttérbe húzódni, nem hagyom magára, de nem érzékeltetem, hogy előjogai lennének a csapatban. Részemről – és ezt át is beszéltük vele – neki kell a legtöbbet bizonyítania, és alulról építkezve végigjárni a szamárlétrát, pontosan azért, hogy mindenről legyen fogalma, mindenbe belelásson a cég működésével kapcsolatban. Jelenleg a Laci vezeti be a saját területébe. Az elméleti tudás megszerzése elengedhetetlen a részéről. Itt tartunk most, meglátjuk, mit hoz a jövő. Van egy megállapodás közöttünk Lacival, hogy milyen időtávban szeretnénk még aktívan részt venni a vezetésben, aztán ha sikerül, akkor hátrébb lépni. Komoly téma és komoly elemzések, szakcikkek jelennek meg ezzel kapcsolatban. Az eredmények azt mutatják, hogy jelenleg a cégek – ha jól emlékszem – 70%-a érkezett a generációváltás küszöbére, ezek közül nagyon sok eladó lesz, mert nincs, aki családon belül átvegye. Tehát makrogazdasági szempontból is ez jelentős kérdés ma Magyarországon. Nekünk megvan erre vonatkozóan a jövőképünk, és meg is teszünk minden tőlünk telhetőt, hogy megvalósíthassuk a terveinket.
Szerző: Balogh Éva
