EUR
Az iskolakezdéssel a Szekszárdon közlekedő kerékpárosok száma is megugrott. Ugyan a közlekedőknek természetesen van tapasztalatuk az együttélésben és a szabályok betartásában, de azért az alapokat nem árt átismételni, különösen azért, mert sok olyan szekszárdi pattan nyeregbe, aki ezt eddig csak ritkán, vagy nem közlekedési céllal tette. A sorozatunk harmadik, záró részében jöjjön a válasz a címben feltett kérdésre!
Mindig látszódjunk!
Mindig törekedjünk arra, hogy jól láthatók legyünk. A legtöbb kerékpáros-baleset azért történik, mert a gépjárművezetők nem veszik észre a biciklivel közlekedőt. Hogy ezt elkerüljük, két dologra kell különösen ügyelnünk: már szürkülettől (vagy borongós időben) közlekedjünk kivilágítva, és kerüljük a gépjárművek holttereit! Rossz látási körülmények között mindig használjunk világítást! A járművek holtterei olyan területek, amelyeket a járművezető az önhibáján kívül nem lát. Nekünk kell úgy közlekednünk, hogy kerüljük a holttérben tartózkodást. A teherautóknál és a buszoknál jóval nagyobb a holttér, és a vezetőjük számára láthatatlan a biciklis a gépjármű mögött!
A jobbra-tartás…
A KRESZ már nem kötelezi arra a kerékpárosokat, hogy mindig szorosan az út jobb szélén haladjanak, ezt sokszor érdemes kihasználni. Gyakran biztonságosabb elfoglalni a sávot, vagy legalább kissé balra tartani, mint rátapadni a jobb oldali padkára. A megfelelő helyzet a sávon belül több dologtól függhet: az út szélességétől, a kátyúktól, az autók sűrűségétől és sebességétől, a mi sebességünktől stb. A sáv elfoglalása különösen a körforgalmakban működik jól. A forgalom általában lassabban megy, ezért nem nehéz felvenni a tempóját, a sáv közepén jól láthatók vagyunk az autósok számára, és megelőzi, hogy elüssenek jobbra kanyarodáskor. (A közlekedők tekintetéből következtetni lehet a szándékaikra is. Keressük a másik tekintetét, így arról is megbizonyosodhatunk, hogy ténylegesen észrevettek.)
Kerüljük a járdát!
A kerékpár jármű, az úton a helye. Ha mégis a járdára kényszerülünk (vagy ott vezetett kerékpárúton haladunk), figyeljünk arra, hogy a gyalogosok hirtelen irányt változtathatnak, elénk léphetnek! Ne száguldozzunk, ne szlalomozzunk, ne csöngessünk rájuk agresszívan, viselkedjünk „vendégként”! A KRESZ szerint akkor kerékpározhatunk a járdán – maximum 10 km/órával –, ha az úttest erre alkalmatlan, de ilyenkor is legyünk lassúak és óvatosak. Gyalog- és kerékpárutakon minden kereszteződés előtt lassítsunk le annyira, hogy meg tudjunk állni, az autóvezetők ugyanis nem számítanak az érkezésünkre. Gyalog- és kerékpárutat csak akkor nem kötelező használni, ha a gyalogosok forgalma a kerékpáros haladását akadályozná, vagy a párhuzamos úttesten kerékpáros nyomot festettek fel. A kanyarodó járműveknek elsőbbséget kell adniuk azoknak a gyalogosoknak, valamint kerékpárúton vagy gyalogos- és kerékpárúton haladó kerékpárosoknak, akik keresztezik az utat, amelyikre éppen kanyarodik a jármű.
Karjelzés, hátranézés, „kiflizés”…
A kanyarodási szándékunkat mindig jelezzük a karunkkal! Néhány gépjárművezető a bringások előzésekor nem tart megfelelő oldaltávot. Az ilyen esetek miatt különösen veszélyes lehet, ha kerékpárral akár egy kicsit is balra mozdulunk jelzés nélkül. Mindig jelezzük az irányváltoztatást! Ugyanilyen fontos a hátranézés: kerüléskor, sávváltáskor próbáljunk mindig hátranézni. A hátranézést érdemes gyakorolni, a legtöbb kezdő bringás ugyanis egy kicsit balra kanyarodik, miközben hátranéz. Gyakoroljuk azt, hogy egyenesen megyünk, miközben hátranézünk a vállunk felett, egészen addig, amíg ezt kitűnően nem tudjuk csinálni! „Kiflizésnek” nevezzük azt, amikor a kerékpáros haladás közben jobbra lehúzódik egy szabad területre, majd visszatér az eredeti útvonalra. Ilyen helyzet adódhat például parkolósávok esetén, kereszteződésekben és hasonló helyeken, ahol megnyílik egy jobb oldali útfelület, majd néhány méteren belül megszűnik. Tartsuk ilyenkor az eredeti haladási irányt, ne húzódjunk le jobbra! Csábító lehet például egy üres parkolósáv, de amint elérünk egy parkoló autót, vissza kell sorolnunk a forgalmi sávba, miközben hátulról jönnek az autók, és ez veszélyhelyzetet teremt. „Kiflizés” helyett haladjunk egyenesen!
A város az város!
Tartsunk távolságot a parkoló autóktól, és úgy helyezkedjünk el az úttesten, hogy ne szaladjunk bele egy váratlanul kinyíló ajtóba, vagy egy váratlanul tolatni kezdő kocsiba. Zavarhat, hogy annyira balra megyünk, hogy az autók nehezen előznek meg, de nagyobb veszélyt jelent egy kinyíló ajtó vagy egy hirtelen tolató jármű, mint a mögöttünk haladó, aki már messziről lát. Lassan közlekedjünk, ne rohanjunk! Mindig csak olyan gyorsan tekerjünk, hogy tudjunk reagálni az esetleges veszélyforrásokra. Egy belvárosi szűk utcában, ahol kétoldalt autók parkolnak, nyilván nem szabad olyan gyorsan mennünk, mint városon kívül, az országúton, ahol kilométerekre nincs sehol semmi akadály. A kereszteződésekben teremtsünk szemkontaktust, és lassítsunk, ha kell! Győződjünk meg róla, hogy tényleg észrevettek, és megadják az elsőbbséget, ha jár!
A kütyük…
Lehetőség szerint ne használjunk fej- vagy fülhallgatót. Sokkal biztonságosabb, ha nemcsak látjuk, de halljuk is, hogy mi történik körülöttünk. Kerékpározás közben ne telefonáljunk! A kezünkre a kormányzáshoz van szükségünk, nem a telefonáláshoz. A figyelmünket is jobb, ha inkább a forgalomra összpontosítjuk.
Jó, élvezetes, ezen kívül biztonságos és felelősségteljes kerékpározást kívánunk mindenkinek!
Forrás: Magyar Kerékpárosklub
Készült a TOP-6.4.1-15-SE1-2016-00001 azonosítószámú „Kerékpárosbarát Szekszárd” elnevezésű projekt részeként.
