EUR
94 éves korában meghalt Milan Kundera cseh regényíró, drámaíró, költő, esszéista. A hírt Anna Mrazova, a brnói Morva Tartományi Könyvtár szóvivője közölte a CTK cseh hírügynökséggel.
Kundera a világ legsikeresebb és legtöbbet fordított cseh származású szerzője volt, aki 1993-tól már csak francia nyelven publikálta az írásait. A prágai Károly Egyetemen zenetudományt, irodalmat, filmművészetet és esztétikát hallgatott. Elsősorban a reneszánsz nagyjai, Boccaccio és Rabelais, a huszadik századi írók, gondolkodók közül pedig Musil, Gombrowicz, Broch, Kafka és Heidegger munkássága volt rá nagy hatással. 1948-ban sok értelmiségihez hasonlóan lelkesen csatlakozott a kommunista párthoz, de miután tiltakozott a pártban kialakuló személyi kultusz ellen, 1950-ben kizárták. Miután ’52-ben lediplomázott, a Prágai Film és Előadóművészeti Akadémián világirodalmat tanított.
Az irodalmi pályafutása költőként indult. Az ötvenes években megjelent három verseskötete meg is hozta számára az elismertséget. Az első regénye a Tréfa, amelyikben a sztálinizmus visszásságaival foglalkozott, 1965-ben látott napvilágot, és hatalmas botrányt kavart. Kundera jelentős szerepet vállalt az 1968-as prágai tavasz eseményeiben, így a bukás után ő sem kerülhette el hőse sorsát. Kizárták a pártból, elbocsátották az állásából, és általában eltiltották a tanítástól. Természetesen nem is publikálhatott.
1975-ben Franciaországba emigrált, ahol a rennes-i egyetem vendégprofesszora lett. Ekkor látott napvilágot a még 1972-ben Csehszlovákiában írt Búcsúkeringő című regénye. 1979-ben A nevetés és felejtés könyve című regénye miatt megfosztották cseh állampolgárságától. 1981 óta francia állampolgár volt.
Milan Kundera számára a regény: „A próza nagy könyve, melyben a szerző kísérleti ének (alakok) közreműködésével kutatja végig az emberi lét néhány nagy kérdését.”
Kundera világ életében homo politicusként viselkedett. Hozzájárult ahhoz, hogy a világ ne feledkezzen meg Csehszlovákia 1968-as megszállásáról, Közép-Európa elrablásáról. Kundera arra törekedett, hogy jelenvalóvá tegye a fogalmat, s politikai és intellektuális alternatívát mutasson fel a szürke és megdermesztett szovjet „Kelet-Európával” szemben, és hogy rámutasson a térség egyedülálló voltára, különbözőségére, sokrétűségére, tarkaságára.
