A nő, aki elsőként doktorált

„Mert négy szerelmem volt: a zene, a matematika, a filozófia és az orkesztika. Mind a négy révén valami többletet kerestem a világból…”

Geiger Valéria 1879. május 25-én született Szekszárdon. Az apja liberális szellemű ember volt, ügyvéd és lapszerkesztő, aki az élete során mindig nagy terveket szőtt, de a vállalkozásaiba rendre belebukott. A Geiger család szegről-végről rokonságban állt Babitsékkal, és egy ideig közel is laktak egymáshoz. Geigerék aztán elköltöztek Szekszárdról, de a nyári szünetekben Valéria visszajárt a rokonokhoz, és a Séd-patak partján levő házban néha találkozott a nála négy évvel fiatalabb Babitscsal is.

Geiger Valéria Szekszárdon és Pápán járt iskolába, majd 1901-ben az első öt magyar nő között iratkozhatott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre. Matematika-fizika szakot végzett, közben a Zeneakadémia zongoratanszakára is járt. Az egyetemi évei alatt ismerkedett meg a matematikus Dienes Pállal, a későbbi férjével. 1905-ben együtt doktoráltak: Geiger Valéria filozófiából, matematikából és esztétikából, és nem mellesleg elsőként a magyar nők között. A házasságkötésük után a Dienes Valéria nevet használta.

Filozófiai és pszichológiai tárgyú cikkeket, könyvismertetéseket írt a Huszadik Századba, materialista szemléletet tükröző kérdésekről és a lelki élet problémáiról beszélt a Galilei Körben, előadássorozatot tartott a Társadalomtudományi Társaság Szabad Iskolájában, és tevékenykedett a magyar feminista mozgalomban is. Harcolt a nők jogaiért, azért, hogy „a nőnek jusson ideje arra, hogy foglalkozzon mással is a családon kívül”, mert a meggyőződése volt, hogy a női vélemény gazdagabbá, sokszínűbbé teheti a világot.

(Fotó: Wosinsky Mór Múzeum gyűjteménye) 

Az 1908/1909-es tanévben a francia fővárosban, a Sorbonne-on tanult, folytatta a matematikai stúdiumait, és a férjével együtt készült a második doktori vizsgára, amelyiket 1909-ben Párizsban sikeresen le is tett. Még két tanévet töltött a párizsi Collége de France-on, amelyik egész életre szóló élményt, eszmei útmutatást adott számára. A materialista filozófia útját járó Dienes Valéria Bergson előadásait hallgatta Berkeley-ről, Spinozáról és Plotinoszról. Bergson-fordításai a magyar filozófiai nyelv megújítását, irodalmi rangra emelését is jelentették. Ezért a munkásságáért 1934-ben Baumgarten-díjat kapott. A francia filozófus szelleme elkísérte őt az élete végéig. Utat nyitott előtte az orkesztika és a miszticizmus felé, és lehetővé tette e kettő találkozását a harmincas évek misztériumjátékaiban.

A mozdulatművészet – Isadora Duncan modern tánca a Châtelet-ben – már az első látásra nagy hatással volt rá, de csak a harmadik (az 1911/1912-es) párizsi tanévben kezdett komolyan foglalkozni ezzel a formabontó művészettel. Beiratkozott Raymond Duncan kolóniájába, és három hónapig tanult itt gimnasztikát. A Bergson-féle mozdulatpszichológiai gondolat alapján Dienes Valéria dolgozta ki később ennek a mozdulatvilágnak a rendszerét, az orkesztikát.

Budapesten, a tízes években mozdulatművészeti iskolát nyitott, amelyiknek az előadása 1917-ben a magyarországi szabad tánc első színpadi megjelenése volt. A párizsi tanulmányok befejezése után a Tisztviselőtelepen lakott a Dienes házaspár. Dienes Pál és Babits Mihály évekig kollégák voltak a Tisztviselőtelepi Gimnáziumban. Dienes Valéria a költővel kötött gyerekkori barátsága ekkor tovább erősödött. Az 1920-as évek közepén, Budapesten ismét megnyitotta az orkesztikai iskoláját, ’28-ban pedig megalapította a Mozdulatkultúra Egyesületet. A növendékeivel mintegy húsz éven át (1944-ig) nagy sikerű mozdulatművészeti műveket alkotott saját szövegkönyvei alapján, és adott elő állandó zenei munkatársa, Bárdos Lajos közreműködésével.

A felszabadulás után egy ideig Angliában töltötte az időt, Zoltán fiát látogatta meg. 1947 áprilisától ismét Budapesten élt, a Levendula utcában lakott az idősebbik fiával és annak a családjával. Ekkor már a tánctanítás helyett az orkesztika elméleti kérdéseivel foglalkozott, és elmélyült vallásfilozófiai tanulmányokat folytatott, valamint sokat fordított.

Az élete végéig megőrizte a szellemi frissességét, az új iránti olthatatlan, fiatalos érdeklődését.

Dienes Valéria emlékszobája megtekinthető Szekszárdon, a Babits Mihály Emlékházban.

(Forrás: Dienes Valéria életrajza és műveinek jegyzéke (dr. Dienes Gedeon); https://wmmm.hu/dienes-valeria-emlekszoba/)