Megkurtítják Agatha Christie regényeit

A HarperCollins által kiadott új kiadásokban átdolgoztak vagy eltávolítottak olyan részeket, amelyekben Christie főhősei az Egyesült Királyságon kívüli szereplőkkel találkoznak. Korábban hasonlóan szerkesztették át Roald Dahl és Ian Fleming regényeit, amelyekből eltávolították a nemi és faji hovatartozásra vonatkozó sértő utalásokat, hogy megőrizzék a könyvek aktualitását a modern olvasók számára.

A Telegraph által idézett példák között szerepel a változtatásokat illetően a Halál a Níluson című 1937-es Poirot-regény, amelyikben Mrs. Allerton figurája arra panaszkodik, hogy egy csapat gyerek zaklatja őt, mondván, hogy „visszajönnek és bámulnak, és bámulnak, és a szemük egyszerűen undorító, és az orruk is, és nem hiszem, hogy igazán szeretem a gyerekeket.” Ezt az új kiadásban megváltoztatták, és így szól: „Visszajönnek és bámulnak, és bámulnak. És nem hiszem, hogy igazán szeretem a gyerekeket.”

Az 1964-es Miss Marple-regény, a Rejtély az Antillákon új kiadásából pedig törölték az amatőr detektívnek azt az eszmefuttatását, hogy a rá mosolygó szállodai dolgozónak „olyan szép fehér fogai” vannak – tette hozzá a lap.

Ugyan ez az első alkalom, hogy Agatha Christie regényeinek tartalmát megváltoztatják, az 1939-es Tíz kicsi néger című regénye eredeti címét utoljára 1977-ben használták, és most már And Then There Were None (És már egy sem maradt) címmel vásárolható meg.

Az év elején több irodalmi tekintély is bírálta a brit könyvkiadót azért, mert „a mai olvasóközönséget szem előtt tartva” az új kiadásokban átírta a néhai Roald Dahl gyerekregényeit. Salman Rushdie indiai születésű brit író is azok között volt, akiket feldühített, hogy a testsúlyra, a nemre, a mentális egészségre vagy az emberek bőrszínére utaló egyes részeket megváltoztatták Dahl szövegeiben.

A Dahl-regények szövegének a megváltoztatása is része a kulturális érzékenységről szóló, napjainkban folyó vitának, amelyiknek a szószólói a kulturális, az etnikai és a nemi sztereotípiáktól akarják óvni a gyerekeket az irodalomban, illetve általában a médiában. A törekvéseik és az akcióik bírálói azonban azt mondják, hogy éppen az alkotói zsenialitást teszik tönkre, valamint a világ szikár valóságát próbálják elrejteni a gyerekek szeme elől, ha a XXI. századi érzékenységhez akarják igazítani a művek szövegét.