245 éve született Csapó Dániel

A jómódú köznemesi család tehetséges gyermeke az iskoláit részint Tolna vármegyében, részint pedig a szülővárosában végezte, ahol jogot is tanult. Az iskolái elvégzése után, már fiatalon bekapcsolódott Tolna vármegye közéletébe. Tisztként vett részt az 1809. évi utolsó nemesi felkelésben, amelyiket Napóleon seregei ellen szólítottak fegyverbe. Megjárva a megyei közigazgatás alsóbb tisztségeit, életének a derekán, 1827-ben Tolna vármegye első alispánjává választották. A családja és ő maga is a tehetős tolnai köznemeseknek abba a csoportjába tartozott, amelyik a reformkor eszmei és gyakorlati előkészítésében, majd a reformmozgalom kibontakoztatásában a helyi és az országos fórumokon is jelentős érdemeket szerzett. Tolnában ebből a köznemesi csoportból is kiemelkedett a Csapó család, a Bezerédj, a Perczel és a Madarász família.

Csapó Dániel Bezerédj Istvánnal már 1819-től szoros barátságban és eszmetartási szövetségben dolgozott. Az együttműködésük egyik fő tere a liberális eszmék terjesztése volt. Csapó már az 1820-as évek elején felismerte a feudális viszonyok tarthatatlanságát, fokozatos megreformálásuknak a szükségességét. A nézeteit egyre határozottabban hangoztatta a megyei közgyűléseken, és Bezerédj Istvánnal ennek jegyében próbálták a közéletet a javaslataikkal befolyásolni. Gazdaságának korszerűsítésében szerzett érdemei és a közéleti szereplés elismeréseként választották meg 1827-ben az első alispáni posztra, és viselhette a tisztségét kilenc éven át. Ugyanannak köszönhette azt is, hogy az 1830. évi, majd az 1832/36. évi országgyűlésekre Bezerédj István mellett éppen őt választotta a megye másik követének. Mindkét országgyűlésen a szabadelvű eszméket hirdetők táborába tartozott. Követi működése főként a mezőgazdaság fejlesztését bénító kötöttségek fokozatos felszámolására, a növénytermesztés, ezen belül is az ipari növények termesztésének, és a belterjes állattenyésztés fellendítésére, és mindezek szerves részeként a jobbágyság helyzetének megváltoztatására, végső fokon tehát a felszabadítására, az örökváltság elvének törvénybe iktatására irányult. Tevékeny részt vállalt mindabban, amik „különösen a földművelő nép állapotának javítására a törvényhozás útján, és kiválótag gróf Széchenyi István mozgatására, a társadalmi téren megindultak”.

A legnagyobb sikereit azonban a mezőgazdaság korszerűsítése terén kifejtett tevékenységével érte el. A munkássága három nagyobb területre terjedt ki: saját gazdaságainak és a megye mezőgazdaságának a fejlesztésére, illetve az Országos Magyar Gazdasági Egyesület létrehozására és tevékenységének kiszélesítésére. A megye egyik jómódú földesura, illetve földbirtokosa lévén a saját gazdaságait a legkorszerűbben felszerelt termelőüzemekké fejlesztette. Tagosított majorságaiban korszerű gazdasági épületeket építtetett, bérmunkát és fejlettebb eszközöket alkalmazott, újfajtai növényekkel és termelési eljárásokkal kísérletezett. Nagy gondot fordított az állatállomány felfrissítésére, a jobb fajták kitenyésztésére, a korszerűbb tartásmódra. A Tengelic melletti majorságát mindezek együttes alkalmazásában elért eredményei országosan híres gazdasággá tették. Különösen híressé vált a juhászata. Csapó Dániel nálunk az elsők között vállalkozott a futóhomok megkötésére, hasznosíthatóvá tételére. Homokkötés céljából a birtokaira fenyveserdősávokat telepített, és tette ezt kettős sikerrel: megfékezte a pusztító futóhomokot, egyúttal új erdei faféleségeket honosított meg azon a vidéken.

Az alispánsága alatt foganatosított intézkedéseinek nagyobb része is a mezei gazdálkodás fellendítését szolgálta, Széchenyi elgondolásait követve a lótenyésztést ő is a nemzetgazdaság egyik legfőbb ágazatának tekintette, ezért nagy gondot fordított annak az előmozdítására. Tolna vármegyében sikerült elérnie, hogy a módosabb falvak tiszta vérű méneket vásároljanak a lóállomány feljavítása, és egységesebbé tétele érdekében. Serkenteni kívánta a lótenyésztést azzal is, hogy a szép és nemesvérű csikókat felnevelő gazdákat megjutalmaztatta. Akárcsak Széchenyi, megyéjében és birtokain messzemenően támogatta a selyemhernyótenyésztést. Közvetve a hazai ipar fellendítését szolgálta a dohánytermesztés ügyében kifejtett tevékenysége is. Felismerve, hogy a tolnai talaj és az éghajlat kiválóan alkalmas erre, a termelőnek pedig tekintélyes jövedelemtöbbletet tud biztosítani, ezért nemesebb és jobban termő dohánymagfajtákat hozatott Amerikából, illetve honosított meg a megyében. Hasonló célokból karolta fel a kendertermesztés ügyét is. Az agrártermékek körének kiszélesítésén túlmenően nagy szerepet szánt volna a kendernek az agrárexportban is. Egyezően a dohánnyal, ugyancsak nemesebb magfajták beszerzésével és termelési kísérletek beindításával törekedett előmozdítani a korszerűbb kendertermesztés kiszélesítését. A kísérleteket más-más vidékeken és más-más talajokon végeztette, hogy a kender termesztése minél általánosabban elterjeszthető legyen.

Az agrártermelés fejlesztését célzó tevékenységének fontos területe volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesület keretei között végzett munka. A kezdeményező Széchenyihez csakhamar csatlakozva részt vett az egyesület első szervezeteinek a létrehozásában. Tagja lett az induló szervezet, az Állattartó Társaságnak. A belőle kifejlődött OMGE alapító tagjainak sorában éppúgy ott található, mint annak első választmányában és elnökségében. Az egyesületben kifejtett aktív és pártatlan közreműködését méltányolva 1839-ben annak az alelnökévé választották. A tisztségét a haláláig, 1844-ig viselte. Az alelnöki teendők ellátása mellett nagy ügybuzgalommal vett részt az egyesület különböző szakosztályainak létrehozásában, és azok gyakorlati kérdéseket vitató tevékenységében. Egyik kidolgozója volt az OMGE által az országgyűléshez felterjesztett rétöntözési törvényjavaslatnak. Ugyancsak szorgalmazója és előterjesztője volt annak az emlékiratnak, amelyiket az OMGE az egyesület részére létesítendő országos segély megalapítása, és egy központi gazdasági tanintézet felállítása tárgyában készített az országgyűlésnek. A halál is a szóban forgó emlékirat ügyében kifejtett tevékenység közben érte Pesten, 1844. augusztus 5-én.

A közéleti, a szervező és gyakorló gazda jóval szerényebb szakírói tevékenysége sem mellőzendő, ha Csapóra emlékezünk. A mezőgazdaság egyes részkérdéseiről írt cikkei főként a Magyar Gazdában, ezt megelőzően pedig a Gazdasági Tudósításokban jelentek meg. Hatásában azonban sokkal fontosabb volt az a népszerű ismeretterjesztő kiadvány, amelyik a halála előtti évben, 1843-ban látott napvilágot. Klauzál Imre kezdeményezésére az OMGE 1840. június 6-ai közgyűlésén pályázatot hirdetett népszerű, könnyen érthető gazdasági kézikönyv elkészítésére. A kézikönyvpályázatra 13 pályamunka érkezett, elbírálóik Csapó Dániel mellett Bezerédj István és Klauzál Imre voltak. A pályamunkák közül végül is hármat találtak díjazásra alkalmasnak a bírálók: Tahy Emánuel pusztamonostori jószágigazgató, Karika Pál nagykőrösi gazdasági tanár, és Gáborjáni Szentmiklósy Sámuel újbarsi református segédlelkész műveit. Ebből a három pályamunkából válogatta össze, dolgozta fel Csapó Dániel annak a népszerű munkának az anyagát, amelyet az OMGE Gazdasági kistükör cím alatt jelentetett meg 1843-ban. A munka előbb a talajviszonyokkal és földműveléssel (talajművelés, növénytermesztés) kapcsolatos tudnivalókat foglalta össze kérdés-felelet formában, közérthető nyelven. Ezt követően az állattenyésztés, ezen belül is az egyes háziállatok tenyésztésével és tartásával, majd a kertészeti növények termesztésével, végül a háztartással és a házi iparokkal kapcsolatos ismereteket dolgozta fel a mezőgazdasági szakismeretek korabeli szintjén. Ez a munka nem csupán ismeretterjesztő feladatokat volt hivatott ellátni, hanem egyúttal (elemi és földmíves) iskolai tankönyvnek is szánták. A naptáraknál ténylegesen nívósabb kiadványt először 3000 példányban jelentették meg 1843 elején. A könyv kelendősége magát a kiadót is meglepte, 1846-ig hat újabb kiadást ért meg 3000-3000-es példányszámban. A munka további kiadását 1846-ban az OMGE közgyűlése a pályázati jutalmakra kifizetett 130 arany visszatérítése ellenében átruházta a Helytartótanácsra.

A nemes előd nevét viseli a szekszárdi Déli ASzC Csapó Dániel Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium, amelyik ebben az évben 37. alkalommal emlékezett meg verseny keretében a névadójáról.

A cikk forrása megtalálható ide kattintva.