EUR
A népi hiedelem azt állítja, ha ezen a napon kijön a medve a barlangjából, és meglátja az árnyékát, visszabújik, és alszik tovább, tehát messze még a tél vége. Ha azonban az idő borús, és nem látja a saját árnyékát, a közelgő tavaszt előre jelezve kint marad a szabadban, és örülhetünk, mert nincs sok vissza a télből.
Több, időjárás-előrejelzéssel foglalkozó oldal szerint február 2-án a napsütést gyakran zavarhatják felhők, és nem egy tájegységünkön számíthatunk záporokra, hózáporokra, sőt eső, havas eső is előfordulhat. A medvének tehát nem lesz könnyű dolga, a Tolna vármegyei brummogónak – az itt élő példányok sokaságát tekintve – meg pláne…
Gyertyaszentelő Boldogasszony napján a tavaszvárással vagyunk elfoglalva, és talán nem is sejtjük, honnan ered a megfigyelés, amelyik szerint a barna medve ilyenkor felébred a téli álmából, és kikukucskál a barlangjából.
Azt sejthetjük, hogy a hiedelem nem Szekszárd környékéről származik. Eláruljuk: Erdélyből, illetve Jókai Mórhoz is köthető, akinek Az új földesúr című regényében először jelent meg az időjós medve alakja.
„Van aztán egy napja a télnek, aminek gyertyaszentelő a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megulgulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik; talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett…
Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőlteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van.”
Hogy mikor ér véget a tél a környéken? Konzultálunk a legközelebb élő medvével, és holnap megmondjuk!
