Aki Európába akart végre eljutni… Csengey 70

1953. január 24-én született, az általános iskolai tanulmányait Szekszárdon, a középiskoláit előbb a szekszárdi Garay János Gimnáziumban, majd Budapesten, a XIII. kerületi Hajózási Szakközépiskolában végezte.

Az érettségi után különféle alkalmi munkákból tartotta el magát: volt rakodó- és segédmunkás a tolnai megyeszékhelyen, biztosítási ügynök Bátaszéken, vagy éppen képesítés nélküli napközis tanító és rajztanár Faddon.

1977-ben jelentkezet a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-történelem szakpárjára, amelyet az első évben levelező, utána nappali tagozatos hallgatóként végzett el, és 1983-ban középiskolai tanári diplomát szerzett.

Időközben, 1978-tól már rendszeresen publikált különféle lapokban, többek között az Alföld, a Mozgó Világ és az Életünk című folyóiratokban.

Az 1980-as év komoly változásokat hozott az életében. Móricz Zsigmond-ösztöndíjban részesült, amelyik enyhítette az állandó anyagi problémáit. Ugyanebben az évben feleségül vette Ferencz Melindát, akivel az egyetemen ismerkedtek meg, és megszületett az első fiuk, András.

Már az egyetemi évek alatt bekapcsolódott a fiatal értelmiségi alkotók különféle mozgalmaiba, szervezeteibe. 1981-ben belépett a Fiatal Írók József Attila Körébe (FIJAK), amelyiknek 1982 és 1985 között a vezetőségi tagja, 1983-1984-ben pedig a titkára volt.

Az 1983-as diplomaszerzés után szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett, és már ebben az évben megjelent az első önálló kötete, az „…és mi most itt vagyunk” (nemzedéki esszé Cseh Tamásról és Bereményi Gézáról).

1984-ben a kecskeméti Katona József Színházban színpadra került A cella című monodrámája. Ugyanebben az évben a családjával Keszthelyre költözött, és többekkel megalapította a hévízi Csokonai Asztaltársaságot.

Az 1985-ben megélénkülő politikai élet eseményeiben aktívan részt vállalt. Ott volt, sőt fel is szólalt a politikai ellenzék monori találkozóján. Megszületett a második fia, Balázs.

Részt vett az ellenzék lakiteleki találkozóján 1987-ben, és kilencedmagával megalapította a Magyar Demokrata Fórumot, amelyiknek 1990-től a parlamenti képviselője, és haláláig az elnökségi tagja volt.

A politikai munkássága mellett mindvégig folytatta az irodalmi tevékenységét is, így 1987-től a haláláig a Magyar Írószövetség, 1988-tól a Hitel folyóirat szerkesztőségének a tagja volt. Sorra jelentek meg a különféle műfajú kötetei, de ezek mellett több filmben is szerepelt mint mellékszereplő és dalszövegíró (Jancsó Miklós: Szörnyek évadja, 1987, valamint András Ferenc: Vadon, 1989.)

1989. március 15-én az ellenzéki tüntetők egyik vezérszónokaként, a magyar nép nevében jelképesen birtokba vette a Magyar Televíziót.

Az élete utolsó nagyszabású terve a Nemzeti Alapítvány gondolatának a megvalósítása volt, de ennek az elindulását már nem érte meg. 1991. április 8-án, mindössze 38 évesen, a budapesti albérletében szívelégtelenségben meghalt.

„Magas ég, mire jut bomlott agyam?

szememre minő rémálom ül?

Hogy őrzöm meg én már magam

hazámnak rendületlenül?”

Csengey Dénes: Vörösmarty költő lázbeteg éneke (r.)

(Forrás: pim.hu)